Igehely: Lk 5:27-32; Kulcsige: Lk 5:28 „Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt.”
Hogy tudta Lévi követni Jézust úgy, hogy mindenét otthagyta? Hogy tud manapság valaki mindent hátrahagyva Jézus követője lenni?
Emlékezzünk vissza azokra az esetekre, amikor valamilyen földi dologról lemondtunk – akár egy értékes tárgyról, pénzről, eseményről stb. Miért voltunk készek megválni drága dolgainktól? Azért, mert valami értékesebbet kaptunk cserébe. Lévi tudta, legalábbis sejtette, hogy Jézust követni értékesebb bárminél, az általa felhalmozott pénznél is.
Mennyire értékes nekünk Jézus és a vele való kapcsolat? Lévit meggyőzte az, amit Jézusról hallott, és élete legnagyobb lehetőségét látta a Mester követésében. Lehet, hogy megtérésünkkor minket is lenyűgözött Jézus személye, és követése mindennél értékesebbnek tűnt. De hogy állunk ezzel most? Talán a keresztyén élet nehézségei és kísértései, vagy a hívők csalódást okoztak nekünk, és nem látjuk ugyanolyan értékesnek Jézust? A baj legtöbbször nálunk keresendő, hiszen Jézus követése egy bővölködő életet jelent (Jn 10:10).
Gondoljuk át újra, hogy kicsoda az Úr Jézus, és fedezzük fel újra a tanítványság áldásait, lehetőségeit! Ő nem várja el, hogy mindenki mindenét szó szerint elhagyja, de arra hív, hogy Őt tartsuk a legértékesebbnek az életünkben.
Albu Levente
Isten háza népe
Igehely: Ef 2:18-22; Kulcsige: Ef 2:19 „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.”
Ha valaki egy családban vendégeskedik, a következő két dolog igaz rá: 1.) Csak ideiglenesen élvezi a vendéglátóval való kapcsolatot, annak lakását és javait, mert csak meghatározott ideig marad a családnál. 2.) Csak részben ismeri meg a vendéglátót, még ha jó barátok is, mert igazán jól megismerni valakit csak hosszú idő alatt lehetséges.
Pál szerint viszont mi nem vagyunk idegenek, hanem háza népe (Károli: cselédei) Istennek. Akkor a következő két dolog igaz ránk: 1.) Nem csak ideiglenesen, hanem egész életünkben, sőt az örökkévalóságban is élvezzük az Atyánkkal való kapcsolatot és a javait. 2.) Nem csak kis részben ismerjük meg Őt, hanem egyre jobban növekszünk Isten ismeretében, és ez egyre jobban áthatja életünket.
Isten háza népéhez tartozni azt jelenti, hogy folyamatosan Isten közelségét élvezhetjük. Tehát az evangélium azt is hirdeti, hogy nem vagyunk idegenek, nem is egy távoli, rideg kapcsolatban vagyunk Istennel, hanem Ő a mi mennyei Atyánk. Talán azt gondoljuk: gyengeségeink vagy kudarcaink miatt Isten már értéktelennek tart. Ez nem így van. Isten szeretett gyermekeiként gondol ránk, és azt szeretné, hogy élvezzük ennek az identitásnak minden áldását.
Albu Levente
Új hozzászólás