2022. december 2., péntek

DÉLELŐTT | 
A Király zsoltára

Igehely: Zsolt 21:1-14; Kulcsige: Zsolt 21:8 „Bízik a király az Úrban, szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg.”

A kulcsige visszapillantást enged a jelenből Isten nagy szabadításaiba, egyben előrepillantást a jelenből a győzelmes jövőbe. Ahogyan a 37. Zsoltár 4. verse megjegyzi: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit”. Megadta Dávidnak az Úr a színarany királyi koronát, áldásaival halmozta el, örök élettel ajándékozta meg.

A zsoltár nemcsak királyi zsoltár, hanem a Messiáskirálynak szól. Ahogy a Zsidókhoz írt levél mondja róla: „Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg” (Zsid 2:8). Ugyanúgy a jövőben is győz minden ellensége felett.

A zsoltár a királyi papságnak is szól, Isten választott népének, vagyis nekünk, ahogy a 7. vers kiemeli ezt az igazságot: „áldássá tetted őt örökké, megvidámítottad őt színed örömével”(Károli). A jövőbe pillantás megerősít bennünket a nemes harcban minden ellenségünkkel szemben, akár a sötétség erői támadnak, akár a világ, vagy épp a régi természetünk. „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek.” (Jak 1:12)

Tőtős János

DÉLUTÁN | 

Mindvégig állhatatosan

Igehely: Zsid 10:32-33; Kulcsige: Zsid 10:32 „De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet álltatok ki.”

A megvilágosodás a lepel eltűnését jelenti, azt az időt, amikor a levél olvasói megtértek, és igazi első szeretettel ragaszkodtak az Úrhoz a nehézségek és üldöztetések között is. A lankadás és megfáradás nagyon közel van hozzánk is. Milyen nagy áldás a bátorítás: maradj hű Uradhoz, légy állhatatos! Különösen jól jön a biztatás, ha magunkra maradunk, ha megvetésben, lenézésban van részünk, vagy épp szenvedésen vonulunk át. Az állhatatosság és kitartás segít Isten akaratát teljesíteni (nem csupán ismerni), és megtapasztalni Isten ígéreteinek beteljesedését. A bátorításra szükségünk van közvetlenül a cél előtt is! „Nincs messze már, nincs messze már, a ragyogó város mireánk vár” – mondja az ének. A versenypályán nagy bátorítást jelent a küzdőnek, ha ezt hallja: „Már csak néhány méter, kitartás!” A meghátrálás emberei elvesznek. A hit embere – „az én igaz emberem” –hűséges marad Istenhez. Nehéz időkben „az igaz az ő hite által él” (Hab 2:4). A megigazulás fogalmában Pál igazi alapnak tartja Krisztus evangéliumát: „az igaz ember hitből fog élni” (Róm 1:16). A meghátrálás másokra is rossz hatással van! „Nézzünk Jézusra, a hit fejedelmére és bevégezőjére!”

Tőtős János

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.