Igehely: Lk 17:11-19; Kulcsige: Lk 17:16 „Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt.”
Nagyon elgondolkodtató, amiről itt olvastunk. Kilencen, akik Isten népe közül valók, nem dicsőítik Istent mindazért, amit velük tett. De az idegen samáriai visszajön, hogy hálát adjon. Ez önvizsgálatra kell, hogy indítsa ma is az Isten népét. Vajon Isten magasztalása, dicsőítése és a hálaadás milyen helyen van személyes és gyülekezeti életünkben?
A közeli rokonságomban van egy fiatalember, akit akkut vérrákkal diagnosztizáltak. Amikor találkoztam vele, elmondta, hogy ez az a fajtája a ráknak, amely gyógyítható. De ha a kezelés mégsem sikerülne, akkor nem lehet létfenntartó kezelésekkel meghosszabbítani az életet. Azt is elmondta, hogy tíznél is több embert megismert, miközben feljárt Kolozsvárra a kezelésekre. Hárman maradtak csak életben. Véleménye szerint az, ami vele történt, 20%-ban az orvosoknak, és 80%-ban a Jóistennek köszönhető. Nem volt könnyű átmenni a betegségen, de most túl van rajta. Ez utóbbival kapcsolatosan a felesége csak annyit mondott, hogy amit Isten ad, azt hordoznunk kell. A férfi pedig meggyőződéssel így válaszolt: „Isten most nekem nem pusztán hordozni valót adott, hanem segített ki is jönni belőle.”
Abban, ahogy Istenről vallunk szájjal és cselekedettel, vajon melyik csoportba tartozunk?
Ferenczi Lajos
Az Igén növekvő választottak
Igehely: 1Pt 2:1–10; Kulcsige: 1Pt 2:1–10 „Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre.”
Péter először rámutat arra, hogy mit kell levetkőzni, és hogy mivel kell táplálkozni. Utána meg is indokolja, hogy miért kell ezt tenni. Kezdjük az indoklással: Az Úr jóságának a megízlelése a legfontosabb. Ő jóságos, és jósága nem csak tanítás, hanem megtapasztalható valóság. Ezért, ha találkoztál vele, akkor ennek arra kell téged indítania, hogy dolgokat levetkőzz, és a hamisítatlan Igével táplálkozz. Továbbá, mivel a gyülekezet egy különleges nép – választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe – ezért ahhoz kell közeledni, akiben az Isten jóságát tapasztaltuk, Jézushoz, és felépülni lelki házzá, szent papsággá, akik szellemi áldozatot mutatnak be Istennek Krisztus Jézus által. A bemutatott szellemi áldozat magába foglalja a különböző bűnök elhagyását, az Igével való táplálkozást, és a hamisítatlan Ige gyümölcseinek megtermését.
Vajon lehet ilyen az „én” gyülekezetem? Vagy az egész csak álom? Ameddig személyesen nem próbálom vagy próbálod ki a gyülekezet tagjaival, nem fogjuk megtudni a választ.
Ferenczi Lajos
