Igehely: Mt 5:43-48; Kulcsige: Mt 5:46 „Mert, ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is?”
Jézus az Istennel való kapcsolatát úgy írta le, mint a fiú kapcsolatát az apjával. Ennek a kapcsolatnak pedig fontos része volt, hogy az apa jelleme meglássék a fiában. Jézus azt mondja: „Aki engem lát, látja az Atyát. Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit” (Jn 14:9-10). A Fiú az Atyának engedelmeskedve él, és így benne látható lesz az Atya természete.
Azért kéri Jézus a tanítványaitól, hogy a szeretetet pontosan úgy gyakorolják, ahogyan azt Isten teszi, mert így az Ő gyermekeiként élnek. Ellenkező esetben megmaradnak a vámszedő és a pogány szintjén, ami itt az Istentől idegen ember életét jelenti. Amit tehát Jézus itt mond, nem azt jelenti, hogy vallásosságban Ő feljebb tette a mércét, hanem inkább Isten akaratát mondja el ez emberrel kapcsolatosan: teljes mértékben, tökéletesen legyél a gyermekem, és engedd, hogy az, aki én vagyok, a Szentlélek és az Ige munkája által meghatározza a személyiségedet.
Nagyszerű, hogy Isten egy ilyen bensőséges viszonyra hív! Olyan közel jön hozzánk, hogy lénye megérint, és saját képére folyamatosan átformál.
Ferenczi Lajos
Prófétai szó Krisztusról, akit várnak
Igehely: Ézs 42:1–4; Ézs 42:1–4 „Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek.”
Ezekben az igeversekben arról olvashatunk, hogy hogyan viszonyul Isten az Ő szolgájához. Azt mondja a prófétán keresztül, hogy támogatja, hogy kiválasztotta, hogy gyönyörködik benne. Történelmileg azonban Izráel, mint Isten szolgája, nem járt ezen az úton. Amikor viszont eljött az idő teljessége, született egy kisfiú e nép körében, akivel a szülei Heródes gyilkos szándéka miatt Egyiptomba menekültek. Máté ezt írja ezzel kapcsolatosan: „Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: Egyiptomból hívtam el fiamat” (Mt 2:15). Ez a mondat eredetileg Isten visszaemlékezése volt Izráel életére, amit Hóseás által közölt: „Még gyermek volt Izráel, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat” (Hós 11:1). Azzal azonban, hogy próféciaként beteljesedik, arra mutat, hogy a Fiú azonosult a néppel, és átvette azt a szerepet, amit Isten az Ő népének szánt.
Nagyszerű az, ahogy a Fiú a népet, akiben Isten gyönyörködik és akit támogat, elkezdte újjáépíteni. A Jézusban való hit által az ember ehhez a néphez tartozhat, és így mindenkire érvényes: „…akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm”. Nagyszerű dolog hívő emberként ebben a tudatban élni!
Ferenczi Lajos
