2020. szeptember 11., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten az, aki Babilont elítéli

Igehely: Jer 51:15-44; Kulcsige: Jer 51:25 „Én most ellened fordulok, rombolás hegye, aki az egész földet rombolod! – így szól az Úr. Kinyújtom a kezem ellened, lehengerítlek a sziklákról, és égő heggyé teszlek!”

Amikor az Úr fegyelmezni akarta választott népét, Júdát és Jeruzsálemet, a bálványimádásért, a sok vérontásért, lázadásért és minden bűnéért, Babilóniát használta fel eszközként. Isten kalapácsa és fegyvere volt Babilon, aki által Isten összezúzott népeket és országokat. Babilon ezt nem így gondolta. Isten elleni gőgjében és sok más vétkében betelt a pohár, Isten ítéletet hirdetett fölötte is. Babilon hatalmas világhatalom volt Jeremiás próféta szolgálatának második felében (Kr.e. 609–587). A próféta megjövendölte, hogy ez a birodalom összeomlik, ami meg is történt Kr.e. 539-ben.

Isten népe és gyermekei életében három különböző ítélet történik. Az első megtörtént már a múltban: ítéletre kerültem bűnösként. De büntetésemet elszenvedte értem Jézus Krisztus a kereszten, ezért nem kell ítéletre mennem bűneim miatt (Jn 5:24). A második ítélet a jelenben történik: Isten úgy fegyelmez, mint apa a gyermekét (1Kor 11:31-32). A harmadik ítélet a jövőben fog megtörténni: Isten előtt sáfárként kell számot adnunk (1Kor 4:1-5; 2Kor 5:10). Az, aki Babilont és sok más népet és országot megítélt, újra ítélni fog – méltányosan. „Azt gondolod, te ember…, hogy te megmenekülhetsz az Isten ítéletétől?” (Róm 2:3)

Borzási Gyula

DÉLUTÁN | 

Értékelt szolgatársi kapcsolat

Igehely: Fil 2:19-30 Kulcsige: Fil 2:22 „De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumért.”

Két munkatársáról ír Pál apostol ebben a szakaszban: Timóteusról és Epafroditoszról. A többi levelében megemlít másokat is. Pál csapatmunkát végzett, mert tudta, hogy így eredményesebb lesz a szolgálata. Timóteust második misszióútja során vette maga mellé, együtt érkeztek Filippibe, és alapítottak gyülekezetet. Ott volt Pállal a fogságban is, ezért áll neve a levél elején Páléval együtt (Fil 1:1). Pál kipróbált emberként értékeli őt, mint aki hozzá hasonló lelkületű, és őszintén törődik a gyülekezet ügyeivel: bizalommal küldheti Filippibe.

Epafroditoszt a filippiek küldték Pálhoz, hogy a fogoly apostolnak szolgáljon szükségeiben. Munkatársának és bajtársának nevezi, aki az életét kockáztatta a Krisztus ügyéért. Nemcsak Pál értékeli szolgatársait, hanem a gyülekezetet is arra szólítja fel, hogy becsüljék meg az ilyen hűséges embereket, és fogadják őket örömmel. Mennyi bátorítás és dicséret van ilyen kevés helyen! Ma is szükségünk van megbízható, áldozatkész és jó munkatársakra. Ha vannak ilyen munkatársaink, becsüljük meg őket! Ne mulasszuk el kifejezni értékelésünket. Legyünk mi is olyan szolgatársak, akikre mindig lehet számítani!

Borzási Gyula

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.