2020. március 19., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Önmegtagadás

Igehely: Mt 16:13-28; Kulcsige: 16:24 „Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”

Olyanok vagyunk, hogy áldozat nélkül szeretnénk megkapni azt, amire vágyunk. A hívő ember életét négy olyan terület határozza meg, amelyek megkövetelik az áldozatot, hogy céljainkat elérhessük: 1.) A gyülekezet anyagi kiadásainak fedezése: imaházépítésre, -felújításra, liturgikus teendők elvégzésére, vagy technikai felszerelések használatára. 2.) A gyülekezet lelkisége: ide tartozik az imádkozás, böjtölés, beteglátogatás, lelkigondozás, vagy kiscsoportos alkalmak szervezése. Ezek mind áldozatot igényelnek részünkről, és önmegtagadást annak érdekében, hogy jól működjenek.

A következő két terület inkább személyesebb, de hasonló az előző kettőhöz: 3.) Mindenkinek természetes az, hogy ha valamilyen fizikai célt akarunk elérni, akkor áldoznunk kell időt, energiát és pénzt. Ha például házat akarunk építeni, akkor nagy befektetés előtt állunk. Az utolsó, a 4.) kategória a lelki életünk fejlesztése. Azért hagytam ezt utoljára, mert valahogy mindig ezzel foglalkozunk a legkevesebbet, pedig ez a legfontosabb. Ha az élet minden területén szükségünk van önmegtagadásra és áldozatra, miért gondolnánk, hogy a lelki fejlődéshez nem kell?

Ferkő Attila

DÉLUTÁN | 

Szentlélekkel teljes ifjú

Igehely: 1Sám 16:1-13; Kulcsige: 1Sám 16:13 „Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és testvérei körében fölkente őt. Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.”

Ebben a sorozatban volt már szó egy ifjúról, aki Mózes mellett szolgált. Tőle azt tanultuk, hogy milyen az, amikor igazi kitartás jellemzi az életünket. Milyen fontos ez az erény a mai, rohamosan változó világunkban is! Ma este egy újabb kezdetnek lehetünk tanúi. Dávid, aki a legkisebb, mégis a legnagyobb lett Isten kegyelméből. Sámuel felkente őt mindenki előtt, megtéve ezzel az első lépést királyi szolgálata érdekében.

Amikor ifjainkat munkába állítjuk, előtte felkészítőn vesznek részt. Ezt már bemerítésük előtt is szoktuk velük gyakorolni. De a lelki szolgálat előtti felkészítés később is időszerű, sőt kívánatos. Ott vannak a bibliaiskolák, különféle tanfolyamok, amelyeket a lelkipásztorok tartanak a szolgálattevőknek, hogy felkészítsék őket. Ezek mind jók és szükségesek, mégis a legfontosabb és legkívánatosabb, hogy Szentlélekkel teljesek legyenek. Ez fogja megpecsételni és hitelesíteni minden szolgálattevő munkáját. Dávid életében is ez volt a legkiemelkedőbb. A mi életünkben jelen van-e a Lélek?

Ferkő Attila

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”

Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.).