Igehely: Róm 7:14-25; Kulcsige: Róm 7:18 „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt.”
Beleragadunk, mint egy mocsárba a szellemi vergődéseinkbe. Tusakodunk az óemberrel, birkózunk a régivel, amit már valamikor halálba adtunk. Újra és újra saját korlátaink és képességeink határára jutunk és mindig csak azt találjuk, hogy nem lettünk sem jobbak, sem erősebbek, sem lelkibbek. Pedig minden erőnket összeszedve próbáltunk különbek lenni, komoly hívő emberek, akik erkölcsösek, példamutatóak, „szentek”, megtartják az Igét és ha nem megy, akkor úgy tesznek, mint akiknek sikerült.
Takargassam tovább azt, aki vagyok, vagy merjem felvállalni szerencsétlenségemet? Vajon ki siet segítségére egy ilyen szellemileg megnyomorodottnak? Kiben lesz annyi együttérzés? Ki fog megindulni állapotomon? Ki fogja elkötelezni magát mellettem, hogy egész életemben támaszom legyen? Hála Istennek, az Úr Jézus Krisztus vállalja ezt! Ő vállalja, hogy megosztja velem önmagát, adja bölcsességét, igazságát, szentségét és szabadítását (1Kor 1:30). Nem kell erősnek mondanom magam, nem kell fogadkozzam, nem kell bizonyítsak semmit. Ő mellém áll, hogy amire én nem voltam képes, megtegye értem és helyettem. Így válik elfogadhatóvá életem a Szent Isten előtt, ha hagyom, hogy az ő Fia, az Úr Jézus Krisztus támaszom és erősségem legyen.
Nagy Kasza Dániel
Példás viselkedés
Igehely: 2Thessz 3:7-9 „Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként.”
„Nincs időm!” – hangzik gyakran a válasz, amikor Isten országáról van szó. Vannak, akik hozzáteszik: „csinálják azok, akiket ezért fizetnek”. Milyen könnyen kivonhatjuk magunkat a felelőség alól. Nem vagyok lelkipásztor, nem kell beteget látogassak. Nem vagyok igehirdető, nem kell Isten Igéjét képviseljem. Nem vagyok evangélista, nem kell beszéljek az Úr Jézusról. El kell tartanom a családomat, nem tudok részt venni a szolgálatban.
A fizikai munka végzése nem ment fel a lelki munkában való fáradozástól, ahogy a lelki munkában való fáradozás sem ment fel a fizikai munka végzése alól. Pál arra mutat rá, hogy miközben a fizikai munkát végzed, a megélhetésért dolgozol, lehetsz Isten munkatársa is. Észrevetted már, hogy meg vagy hívva Isten tervébe és örök sorsok múlnak azon, hogy miközben a hétköznapokban fáradozol, Uradat képviseld? Nem kell különválasztani a munkahelyet a templomtól. Vidd az Isten tiszteletét magaddal a hétköznapokba. Nincs pénzed, hogy elmenj „misszióba”? Akkor kezd a missziót a munkahelyeden. Valóban vannak lusta és rendetlen lelkipásztorok és gyülekezeti tagok. De ahelyett, hogy ezen kiborulnál, te inkább élj úgy, hogy Urad megdicsérjen az utolsó napon (Mt 25:21).
Nagy Kasza Dániel
