Igehely: Lk 18:27-30; Kulcsige: Lk 18:29-30 „Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.”
Valamit valamiért – tartja a régi mondás. Minél értékesebb a kívánt dolog, annál nagyobb az érte való áldozat készsége is. Jézusnak az elrejtett kincsről és az igazgyöngyről mondott példázatában is ezt látjuk (Mt 13). Kínálata az Őt követőknek nem kevesebb, mint a személyében már elközelített Isten országa (Mk1:15), és „a jövendő világban az örök élet”. Neked mindez mennyit ér?
Péter kérdése segít Jézus ígéreteinek magunkra vonatkoztatott megértésében. Mindaz, amit elhagyunk, nem jelent csereértéket, sem jogalapot az Úr jutalmának elnyerésében. Az igazi hívőket az jellemzi, hogy életük gazdagságát, értelmét és boldogságát az Isten országában találják meg. Akinek az Úr és az Ő „családja” (Mk 3:33-35) van az első helyen, az meg fogja találni benne otthonát, gazdagságát, élete örömét, s egyúttal – tanítványsága ajándékaképpen – családját is. Mindaz, amit Úrtól kapunk, már itt a földön is százszorosa annak, amit mi Neki felajánlhatunk.
Megváltónk mindezt a golgotai kereszten vívta ki az övéi számára. Ha Őt, a Győztest híven követed, naponként kaphatsz te is „előleget” (rész-győzelmet) a jutalom, a kegyelmi ajándékok gazdagságából.
Leopold László
Az üdvösség reménysége
Igehely: 1Thessz 5:1-10 Kulcsige: 1Thessz 5:8 „Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.”
„Minden emberi bölcsesség két szóba fogható: várakozás és remény” (Id. Dumas). Ez a bölcsesség tört meg a thesszalonikaiak életében, mivel azt gondolták, hogy az Úr Jézus még életükben visszajön. Pál tisztázni kénytelen: ennek időpontja nincs a tanítványokra bízva (ApCsel 1:7), a tolvaj eljöveteléhez hasonló (Mt 24:43): váratlan, kiszámíthatatlan. Ám aki éber, azt nem lepi meg. Készületlen az, aki lelki sötétségben él, az ilyet felvértezetlenül éri az a nap. Az Úr napja az ítéletet jelenti. Ez azonban nem rettentés a világosság fiai számára. Pál a Krisztusban hívőket nevezi világosság, a nappal fiainak, akiknek a világosság fegyvereit kell felölteniük: a hit és szeretet páncélját, és üdvösség reménységének sisakját. Isten ugyanis nem ítéletre, hanem üdvösségre rendelte az övéit, hogy vele együtt éljünk: „mert, ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát... az Úréi vagyunk” (Róm 14:8). Ez hogyan valósul meg? A válasz: „Minden nap egy üres kehely. Isten adja a kezünkbe. Istennel kell színültig telnie” (J. Rosche).
A hívő ember úgy készül a halálra, hogy az életre készül Krisztussal, vele közösségben. Így válik életté az üdvösség reménysége!
Leopold László
