2020. augusztus 10., hétfő

DÉLELŐTT | 
A bűnösök jó sorsa ideiglenes

Igehely: Jer 12:1-17; Kulcsige: Jer 12:13 „Búzát vetettek, de tövist aratnak, hasztalan fáradoztak. Szégyent vallanak termésükkel az Úr izzó haragja miatt.”

Bosszantó, ha sok áldozatos munka árán is alig tudunk anyagiakban előrehaladni, és közben látunk olyanokat, akik könnyen és hamar szép gazdaságra tesznek szert. Legtöbbünkben él az a gyanú, hogy aki hamar meggazdagodik, az nem becsületes módon éri ezt el. Bizonyára lehet becsületesen is építkezni, új autót vásárolni, vagy éppen külföldön nyaralni. De az sem biztos, hogy minden bűnösnek jól megy sora.

Igeismerő emberekként már nem perlekedünk Istennel, ha igazságtalanságokat látunk. Tudjuk, hogy a bűnösök jó sorsa ideiglenes. Sokkal hasznosabb, ha magunkat visszük a világosságra, és a prófétával együtt mondjuk: „Te ismersz engem, Uram! Látod, mert megvizsgáltad, hogy tied a szívem”. Törekedjünk arra, hogy semmi ne legyen bennünk abból, amit az ige mond a gonoszokról: szívük távol van Istentől, ragadozó vadállatként viselkednek, hozzányúlnak más örökségéhez, nem félnek hamisan esküdni. Isten igazságszolgáltatása a vetés és aratás törvényét is megváltoztatja az istentelenek felé: „Búzát vetettek, de tövist aratnak. Szégyent vallanak termésükkel az Úr lángoló haragja miatt” (13.v.).

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Keresztyének

Igehely: ApCsel 11:19-26; 26:27-29 Kulcsigék: ApCsel 11:26 „Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.”

Dick Sheppard mondta: „A keresztyénség nem abból áll, hogy valaki tartózkodik az olyan cselekedetektől, amiket egy úriember sohasem követne el, hanem abból, hogy cselekszi azokat, amelyek valószínűleg sohasem történnének meg, ha az ember nem lenne érintkezésben Krisztus lelkületével.”

Míg Jeruzsálem a zsidómisszió központja volt az első században, Antiókhiából a pogánymisszió zendült ki. A jeruzsálemi üldözés menekültjei vitték oda először az evangélium üzenetét, köszönhetően annak a néhány ciprusi és cirénei férfinak, akik készek voltak nemcsak a zsidóknak, hanem a görögöknek is hirdetni az Úr Jézust. Majd Barnabás vette át a frissen megalakult gyülekezet irányítását, aki derék, Szentlélekkel és hittel teljes férfi volt. A megnövekedett munka miatt Barnabás Sault hozta segítségül Tarszuszból. Az új, dinamikusan növekvő gyülekezet Krisztus képére formálódott. Ennek köszönhető, hogy a tanítványokat keresztyéneknek nevezték, a történelemben először, Antiókhiában.

„Szeretnék, Jézus, hasonlítni Hozzád, tükrözze lényem dicsőségedet! Ha sötét vétkem eltakarja orcád, tisztítsd meg újból bűnös szívemet!” (HH. 685)

Nagy István

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.