2019. október 30., szerda

DÉLELŐTT | 
Meg kell térni a hiábavalóságainkból!

Igehely: Ez 33:10-12; Kulcsige: 33:11 „Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?”

Az őrálló próféta figyelmeztette a népet, hogy a bűn ítéletet von maga után. De meghívást is intéz a bűn terhe alatt roskadozóknak bűnbánatra. Isten kegyelmes, megbocsátó üzenete felénk is ez – „nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem hogy megtérjen útjáról és éljen.”(11. v.)

A megtérés bűnfelismeréssel és a reá kimondott ítélettel kezdődik. Bánkódás is, amikor fájni kezd a múlt. „Ti így beszéltek: ránk nehezednek vétkeink, elsorvadunk miattuk.” (10. v.) De egy megfordulás is, a gonosz utak elhagyása. A megtérés bezárja a pokol száját, megnyítja a menny kapuját, elhárítja az Isten ítéletét, hozza az Ő irgalmát.

Figyelmeztet az Ige régi hívőket is, hogy a bűnbánat nem múlja divatját. (12. v.) Ha a bűnbánatot elveszítettük, Istent veszítettük el. Imádkozzunk azért, hogy olyan emberek legyünk, akik nemcsak valamikor megtisztultak, hanem most is maradjunk Krisztusban.

Ma is van bocsánat bűneinkre, Isten nem fárad el megbocsátani. Adjunk hálát Jézus vérének szabadító erejéért. Milyen bünöket hozott ma reggel eléd az Úr, amikből meg kell térj?

Székely Béla

DÉLUTÁN | 

Lelki vezetők a megújulás érdekében

Igehely: 2Krón 19:1-11

Jósáfát hívő emberhez illően reagál Jéhú próféta intésére minden magyarázkodás és mentegetőzés nélkül. Mint egykor Dávid, amikor Nátán őt feddve, ezt mondta neki: „te vagy az az ember”. Isten kegyelme, ha szolgáin keresztül bűneinkkel szembesít és mi megalázkodva megtérünk. Csak az inthető ember menthető is. Kérjük az Urat, legyünk szabadok a büszkeségtől, sértődéstől, keserűségtől. Szeressük az elöljárókat, segítsük munkájukban, ne a hátuk mögött kritizáljuk, de se ne pletykáljuk őket. Még ha nehéznek is tűnik, vállaljuk a közösséget, legyünk őszinték a bűn megítélésében s megvallásában. Meglesz majd az áldása.

Miután magába szállt Jósáfát „újra meg újra kiment a nép közé,... és megtérítette őket őseik Istenéhez”. (4.v.) Ezt a lelki megújulást a tanítás és a nevelés követte. Sajnos sok hívőnél elmarad az életváltozás. Sértődékeny marad, hitéből nem lesz új erkölcs.

Imádkozzunk ma gyülekezeteink elöljáróiért, a lelki munkásokért, hogy Istennek átadott élettel példák legyenek a nép számára. Járjanak elöl az őszinteségben és a közösség gyakorlásában. Legyenek eszközök a megújulásban!

Székely Béla

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?