Igehely: Jn 14:18-24; Kulcsige: 14:23 „Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk.”
Egy apa megkérte fiait, hogy menjenek és dolgozzanak a szőlőskertbe. Az egyik ezt mondta neki: Nem megyek, de később mégis elment. A másik ezt felelte: Megyek, de nem ment. „E kettő közül melyik teljesítette az apja akaratát?” (Mt 21:32) Tudjuk a választ! A Krisztust szerető „tanítványi” élet egyik kihívása az engedelmesség. Fogadjuk-e a szót, Isten Fiának szavát? A felhívás: „Fogadj szót!”, nem csak a gyermekkorhoz kötődik.
„Ha valaki szeret engem” – mondta az Úr Jézus tanítványainak az utolsó vacsora alkalmával. Ma is megvizsgálja szeretetünk őszinteségét. Mi megtartjuk az Ő beszédét? Amikor énekelni szoktuk kedves énekünk szavait: „Szeretlek Jézusom, tudom enyém vagy” – vajon arra is odafigyelünk, hogy szavaink összhangban legyenek engedelmes magaviseletünkkel?
Ha lelki harmónia, belső béke, nyugalom megtalálásáról hallasz, jussanak eszedbe Isten Fia, Jézus szavai: „annál lakozunk (az Atyával)” és „kijelentem magam neki” (21.v.). Kinél „lakozunk”? Kinek jelentem ki magam? Annak, aki szeret engem, aki megtartja beszédemet. Ez a szeretetteljes kapcsolat igazi békességet ad!
Mit jelent az, hogy Jézus nem a világnak, hanem az övéinek jelenti ki magát, és miért? (22.v.)
Milyen az a szeretet, amelyik nem tartja meg Jézus igéit?
Az önző szeretet szeretet-e még? Az igazi szeretet maradhat-e meddő, vagy természete a gyümölcsözés?
Lehet szóval szeretni csupán? (1Jn 3:18) Amennyire haszontalan engedelmesség nélkül szeretni Jézust, annyira félrevezető szeretni az embereket jó tettek nélkül!
János Levente
Könyörögjünk, hogy képesek legyünk Isten akaratának engedelmes elfogadására! – Mk 14:35-36
Figyeljünk Isten Fiára! – Zsid 1:1-2:4 (Zsid 1:1-2a)
Az első nemzetségtáblázat
Igehely: 1Móz 5:1-32
A következő héten néhány nemzetségtáblázatot is elolvasunk, elég nehéz olvasmány, mert tanulmányozásuk időigényes, de az azokhoz kapcsolódó üzenetek olyanok, mint az igazgyöngyök. Legyünk mi is „gyöngyhalászok”, akik igyekeztek mélyre merülni a gyöngykagylókért.
A Káintól származó hét nemzedék, sajnos az Istentől eltávolodottak névsora, még a hetedik is, Lámek (4:23) még mindig káini. A meggyilkolt Ábel helyébe Sét lépett, Ádám fia (4:25). Séttel azonban Isten mintegy újat kezd az emberi nemzetséggel. Ez az a vonal, amelyhez Isten áldása és ígéretei kötődnek.
Az első név az emberiség nemzetségtáblázatából a Teremtő Isten, minden élet forrása (1.v.). Ő az első, a „kezdet és a vég” (Jel 22:13). Alkotó keze formálta, megáldotta az embert, de végső ítéletre is kinyújtja azt. A gonoszok uralomra törnek Isten nélkül, az Övéi, a krisztushívők Ővele együtt „uralkodnak örökkön-örökké” (Jel 22:5).
Az első ember, Ádám „fiút nemzett”, a neve Sét, az ő fia pedig Enós. A bűnbeesett, átok alá kerülő emberiség (29.v.) egyedüli reménysége Isten. Enós idejében „kezdték segítségül hívni az Úr nevét” (4:26), és akik segítségül hívják – ami a hit jele – van reménységük, mert Ő mondta: „irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem” (2Móz 20:6). Aki Isten felé fordul élő reménysége van, bárki is volt az apja vagy annak bűnei, bármilyen istentelen is nemzedéke. Hittel hívd segítségül Őt!
Ezen a listán szerepel Énók neve is. Őróla egy rövid, de sokatmondó megjegyzést olvasunk, ami kétszer is előfordul: „Istennel járt” (22.v., 24.v.). Isten úgy döntött, hogy 365 éves korában „magához vette őt” (24.v.), elkerülte a testi halált, mint azok, akik az Úr Jézus eljövetelkor elragadtatnak (1Thessz 4:17). Az özönvíz előtti gonosz nemzedékek között is voltak, akik őszintén ragaszkodtak Istenhez. Te mennyire ragaszkodsz Őhozzá?
A lista végén Noét és fiait találjuk. Noé apja, Lámek szavai prófétaiak: „ő vigasztal meg bennünket” (29.v.). Az ő idejében a romlottság, az erőszak miatt elpusztul az első világ özönvíz által. Noé, aki szintén „Istennel járt” (6:9), családjával együtt eszközzé válhatott az emberi nem megmenekülésében. Isten szövetségkötése pedig az új kezdete. Krisztusban a mi reménységünk is hasonló!
János Levente