Igehely: Jer 31:31-34; Kulcsige: 31:34 „Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.”
A híres emberek nehezen megközelíthetők, és kevés rajongónak adatik meg a személyes találkozás lehetősége. Mégis kitartanak a rajongásban, ami megmutatkozik teljes életvitelükben. Sajnos, a csupán vallásos emberek hasonló helyzetben vannak az Istennel való kapcsolat kérdésében. Nem azért, mert Isten is nehezen megközelíthető lenne, hanem azért, mert nem találkoztak vele személyesen. „Rajonganak” Istenért a szájukkal, de a szívük távol van tőle (Ézs 29:13). Pedig Isten mindent megtett, hogy személyessé válhasson mindenki számára. Ő kegyelmes Isten, a kezdeményezése nélkül semmire sem jutnánk. A prófécia beteljesedett Jézus Krisztus személyében, aki szívközelbe hozta az Istent. „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében” (Jn 1:12). Csak azok tudják, hogy mit jelent ez, akik átélték, akik szeretik Jézust, és mindennap beszélgetnek vele. Nem kell bizonyítani nekik a létezését, mert személyessé lett számukra az Isten.
A környezeted észreveszi, hogy számodra személyessé lett az Isten?
Dézsi István
Minden állat legyen eledelül
Igehely: 1Móz 9:1-7
Legalább három tévhitet cáfol meg Isten ebben a kijelentésében. Először a húsevést bűnös vagy rossz dolognak tartók tévhitét, mint például a vegetarianizmust. Másodszor azok tévelygését, akik azt tartják, hogy még vannak tisztátalan állatok, például a sertés, melynek húsát bűn megenni. Harmadszor pedig azokét, akik a „ne ölj” parancsolatot az állatok megölésére is vonatkoztatni akarják. Természetesen lelkiismereti, egészségügyi vagy ízlésbeli okokból mindenkinek megvan a szabadsága, hogy milyen húst egyék, vagy ne egyék, de nem szabad azt szabállyá tenni mindenki számára.
A törvény korszakában Izráel népe számára nem lehetett minden állat eledelül a pogány bálványimádó kultusztól való megkülönböztetés miatt. De a kegyelem korszakában, ahol az igazi imádók lélekben és igazságban imádják Istent, minden állat fogyasztható, mert a mi kezünkbe adta mindet (2-3v). „Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” (Zsolt 68:20) „De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek!” (4.v.)
Dézsi István
Új hozzászólás