Igehely: Róm 7:1-6; Kulcsige: 7:4 „Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, hogy másé legyetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”
Pál apostol egy hétköznapi hasonlat segítségével érzékeltette a valódi keresztyén szabadságot. A korabeli zsidó jogrend szerint a férjes asszony a férj haláláig nem bonthatta fel a házassági köteléket, és engedelmességgel tartozott férjének. Ha a feleség felbontotta a házasságot, amíg férje élt – a házasságtörés minősített esetét leszámítva –, és más férfihoz ment feleségül, az paráznaságnak számított, ugyanis a házasság örökre szóló köteléknek számított, ahogyan Jézus Krisztus is kijelentette azt a Mt 19:4-9-ben.
Hasonlóképpen a törvény alá vetettség is örök életre szólna, ha nem számolnánk a kegyelem felszabadító erejével. Aki ugyanis egyszer vétkezett, nem tudja önmagától semmissé tenni bűnösségét, ezért ha Isten nem lépne közbe, egész életében a törvény kárhoztatásával szembesülne. Amikor azonban meghal a bűnnek, a törvény kárhoztató ítélete alól is felszabadul. Miután szabaddá lett a törvénytől, nem áll többé a hatalma alatt, és már nem köti őt a törvény betűjének rabsága.
Mi késztet a szolgálatra: a törvény betűje vagy a Lélek megelevenítő ereje?
Horváth Ferenc
A szülők tartozása
Igehely: 2Kor 12:14-15
Pál apostol joggal tekinthetett a korinthusi hívőkre úgy, mint lelki gyermekeire, hiszen ő „plántálta” a gyülekezetet. Ezért levelének végéhez közeledve, az egészséges szülő-gyermek viszonyra utalva, kifejezte azt a vágyát, hogy harmadszorra is szeretne személyesen találkozni lelki gyermekeivel.
Elgondolkodtató, hogy az apostol szinte mentegetőzve tett említést arról, hogy semmiképpen sem akarná megterhelni a gyülekezetet látogatásával. Érthető ez, hiszen levelében éppen arra buzdította a korinthusiakat, hogy adakozzanak a jeruzsálemi gyülekezet javára. Ezért a korinthusiak még arra is gondolhattak, hogy Pál csak azért szeretne hozzájuk menni, hogy még több adományt gyűjthessen közöttük. Az apostol azonban világossá tette, hogy ez alkalommal ő kíván szolgálni és áldozatot hozni a gyülekezet tagjai részére, ahogyan a szülők tartoznak gyűjteni gyermekeik számára.
Hallunk olykor olyan szülőkről, akiknek csemetéi „csodagyereknek” számítanak, ezért a szülők igyekeznek kihasználni gyermekeik különleges képességeit, és profitálni azokból. Pál apostol azonban a szülők kötelességét hangsúlyozta: vagyis áldozatot hozni gyermekeik egészséges fejlődése érdekében.
Horváth Ferenc
Új hozzászólás