Igehely: Júd 8-13; Kulcsige: Júd 12b „Olyanok, mint a szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstelen fák, amelyek gyökerestül kiszakítva kétszer halnak meg.”
Szomorú látvány, főleg ősszel a gyümölcstelen fa. Egész évben foglalta a földet hiába. Árnyéka alatta sem növekedhetett semmi. Hiába szívta a vizet és a tápanyagokat a földből. Tavasszal kizöldült, mint a többi fa, és megadatott neki is minden feltétel a gyümölcsterméshez. Előtte volt az egész nyár és ősz, mindhiába. Júdás levelében arról olvasunk, hogy a gyülekezetben is vannak ilyen személyek. Valahogy „belopózkodtak”, de életmódjukkal megtagadják az Urat, Jézus Krisztust. Csak kihasználják a gyülekezetet, de ők nem adnak másnak semmit. Nem értékesítik a hallott igét. Ahogy a gyümölcstelen fákra szomorú sors vár, éppúgy az ilyen terméketlen hívőkre is.
Isten ad még időt a megtérésre. Gondolkodjunk el azon, hogy volt-e olyan időszak az életünkben, amikor ott volt az ideje a lelki gyümölcstermésnek, de valahogy lemaradt? Isten még türelmes hozzánk, „mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen és éljen.” (2Pét 3:9b) Teremjük hát a Lélek gyümölcsét az ő dicsőségére!
Sebestyén László
Hallám a mennyei lények imádatát
Igehely: Jel 5:11-14
János látja a mennyben a nagy angyalsereget és hallja azok énekét, amint a megöletett Bárányt méltatják és dicsőítik. Csodálatos lehet ez a mennyei hangulat! A hangerőből állapítja meg, hogy több tízezren lehetnek az angyalok. De nemcsak az angyalok méltatják és dicsőítik Jézust, hanem a menny és a föld minden egyes teremtménye felismeri az örökkön örökké élőt, és tisztelik őt. Íme, beteljesedik, amit a Filippi 2:10-ben olvasunk - „ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké, és földalattiaké.” Ez a kép, amit János látott és hallott, még ezután fog beteljesedni. Hogyan készülünk mi erre az eseményre? Csatlakoztunk már azok csoportjához, akik tisztán és igazán örvendeznek a Bárány előtt, akik már most vallják, hogy Jézus Krisztus Úr az életükben? Ők azt is tudják, hogy egyedül a Bárány méltó a dicsőítésre, hisz övé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom.
Éljünk úgy, hogy ezek ne csak ajkunkról elhangzó szavak legyenek, hanem valóság!
Sebestyén László
