2018. március 22., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Nem fog mindenki a mennybe jutni

Igehely: Lk 13:22-30; Kulcsige: Lk 13:30 „És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.”

Valaki teológiai kérdésre szeretne Jézustól választ kapni. A kérdés ez volt: „Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Az Úr Jézus a kérdezővel és a jelenlevőkkel kívánja megérttetni azt, hogy nem az a fontos, hogy megtudják, sokan, avagy kevesen üdvözülnek-e, hanem hogy ki-ki személyesen legyen majd az üdvözültek között. Sajnos, nem fog mindenki a mennybe jutni. Az Üdvözítő sürgeti hallgatóit, hogy „igyekezzenek bemenni a szoros kapun”. A szoros kapun való bemenetel és a keskeny úton való járás feltétele a mennybe jutásnak. Ez megtérést és Isten Fiában való hitet jelent. Az Úr szavaiból kiérthető, hogy a hivatalosak közül is sokan halogatják a megtérést, ami miatt ők is kimaradhatnak Isten országából. Amikor a gazda már bezárja az ajtót, a kívül állók hiába hivatkoznak érdemeikre, vélt jóságukra, vagy erényeikre. Ez rajtuk akkor már nem segít. A bentről jövő „távozzatok” felszólítás a külső sötétséget, a kárhozatot jelenti. Azok, akik a kegyelmi időben bementek az „Ajtón” a szoros kapun, még ha utolsók vagy pogány származásúak is, letelepedhetnek Ábrahámmal és a többi prófétával együtt Isten országában. Kedves olvasó, ugye te is ott leszel?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

Helyesen alkalmazott bölcsesség

Igehely: Préd 10:8-12

A Biblia tanítása szerint van Istentől kapott bölcsesség és van földi bölcsesség. A bölcset a beszédéből is meg lehet különböztetni az ostobától. A bölcset kedves, építő szavai teszik kedvessé. A Szentlélek a bölcsesség Lelke, és az Igazság beszédét alkalmazza a gyakorlati életben. Erre kaptunk ma figyelmeztetést, hogy ne csak ismerjük az igazságot, hanem járjunk is abban. A bölcs felismeri és megragadja az alkalmas időt: a megtérésre, és a rombolásra (saját életében a bálványokat, a régi természet megnyilvánulásait). Ismeretét és tehetségét hídépítésre (kapcsolatok gyógyítására) használja. Megtalálja hívatását, a fizikai munkától se riad vissza. Isteni vezetés alatt tervez, épít: követ fejt, fát hasogat. Az Úr áldása kíséri. A maga idejében családot alapít. Értelmesen végzi dolgát. Tudatában van annak, hogy ráutalt Isten őrző kegyelmére (Zsolt 127:1-29). Karban tartja szerszámait: van ideje kiköszörülni a csorbát. Az Úrral való közösségben megtisztul, megújul. Kész tanulni, fejleszti és alkalmazza ismeretét, hiszen a „helyesen alkalmazott” bölcsesség hasznos. Kérjük Urunk kegyelmét, hogy örömöt szerző fiak lehessünk (Péld 10:1).

Péter István

 Napi áhítat

Igehely: Jn 5:31–47; Kulcsige: Jn 5:39 „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.”

Sokféle okból olvashatjuk a Bibliát, sokféle szándékkal. Vannak, akik hagyományokhoz ragaszkodnak, és ezek betartásával visszaigazolva érzik életüket. Bárki, aki nem így él, elítélni való bűnös ember. Valahol az írástudó farizeusok is ilyenek voltak.

Lehet az elvárások miatt is Bibliát olvasni, nehogy a gyülekezetben vagy a hívő családomban kritikák célpontja legyek. Sok ,,muszájból” való bemerítésről is hallhattunk, aminek valódiságát az évek próbái rostálják majd meg.