2018. június 26., kedd

DÉLELŐTT | 
Keressétek az Urat!

Igehely: Ézs 55:1-13; Kulcsige: Ézs 55:6 „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!”

Az istenkeresés belénk van kódolva. Vérünkben van az elveszett Paradicsom emléke. Amikor valaki elkezdi érezni, hogy hiányzik neki valami, ahhoz hogy igazán boldog legyen, akkor tulajdonképpen az Isten hiányzik neki. Boldog ember az, akinek a lelkében tudatossá vált ez a szomjúság, és ezzel elkezdi keresni az Urat. Az istenkereséssel kapcsolatosan ez az Ige megemlít három lényeges dolgot.

1. Az istenkeresésnek megvan a módja (1). Szomjas szívvel és minden hátsó szándék nélkül kell Őt keresni.

2. Az istenkeresésnek megvan az ideje (6). Addig kell Őt keresni, amíg megtalálható és közel van hozzánk.

3. Az istenkeresésnek megvan a pozitív következménye (7, 13). Aki Őt keresi, az megtalálja, azon az Úr könyörül, és az ilyen ember az Úrnak dicsőségére lesz. Mindezek tudatában, a te szívedben van-e igazi vágy keresni az Urat?

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Védekezés Pilátus előtt

Igehely: Jn 18:28-38

Krisztus Pilátus előtt áll. A római helytartó próbál belelátni a megtörtént események mélyére. Igazságot keres, egy igazságot, aki előtte áll, de nem ismeri fel. Jézusnak nincsenek hatalmi, messiási igényei. Ő maga az uralkodó, a messiás, mint ahogyan kiderül a Pilátussal való beszélgetésből. (36) Pilátus abból indul ki, hogy úgy állították elébe Jézust, mint akinek uralom igényei volnának. A beszélgetésből leszűrhetjük Jézus ártatlanságát, és azt is, hogy Jézus megbízatásának teljhatalma nem e világból való. Pilátus saját megítélését hozza előtérbe, mint aki nem ismeri a zsidó nép képviselői által ráerőszakolt per hátterét (35). Jézus úgy válaszol kérdéseire, mint aki e világnak értésére adja az Isten igazságát, Istennél fenntartott üdvösséget, örökéletet. (36-37) Pilátus fél Jézustól, a bizonytalanság: („Mi az igazság?”) a kíváncsiság: („Akkor mégis király vagy te?”) Jézus válaszai miatt, elbizonytalanodik, és fenyegetésre fordítja a szót: (Jn 19: 10)

Drága olvasóm, a gondolatok rövid felsorolásából kitűnik, hogy Jézus megvédte mennyei királyságát a földi hatalmasságok előtt. A kérdés az: mennyire vagyok kész megvédeni én, a bennem lakozó Isten országát külső támadásoktól?

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.