Igehely: Ézs 40:1-11; Kulcsige: Ézs 40:11 „Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.”
Isten vigasztaló üzenete olvasható ezekben az Igékben. Az ember mulandósága, gyengesége szembe van állítva Isten dicsőségével, hatalmával, örökkévalóságával. Emberi viszonylatban a hatalmas ritkán gondoskodik a gyengéről, Istennél viszont az Ő hatalmassága nem zárja ki, hogy gyöngéd, gondoskodó legyen az emberekkel. Ahogyan egy jó pásztor gondoskodik nyájáról, úgy gondoskodik, őrzi és táplálja Isten is az övéit. Valószínű, hogy ezt szebben leírni nem lehet, mint ahogy teszi Dávid a 23. Zsoltárban. Az Ézs 40:11-ben pedig azt látjuk, hogy mindenkivel foglalkozik, mindenkiről gondoskodik. A legeltetésre mindenkinek szüksége van, de emellett szükség szerint személyre szabottan, egyénileg gondoskodik a nyáj minden tagjáról. A bárányokkal, a gyengékkel gyöngéden bánik, ha szükséges ölébe veszi őket, az anyajuhokkal szelíden bánik, az elveszett juhot megkeresi (Mt 18:11:14), a nyáját pedig annyira szereti, hogy életét adja a juhokért (Jn 10:11). Ennél jobban gondoskodni nem lehet. A Jó Pásztor gondoskodik! Elmondható ez rólad is? Észreveszed testvéreid egyéni szükségeit?
Szeghalmi Győző
Nincs kardra szükség
Igehely: Mt 26:47-56
Eljött a Messiás halálát óhajtók órája, „eljött a sötétség hatalmának ideje” (Lk 22:53b) - eljött „kardokkal és botokkal”(47.v.). Más kérdés, hogy kar(d)hatalmi beavatkozásra semmi szükség. Ezt most még Péter és társai sem tudják (Lk 22:49). Még nem értik Jézus „titkát” (Jn 10:17-18), sem váltságuk árát (Lk 18:33-34). És eljött a keserű pohárnak órája is (Jn 12:27), hogy Jézus teljes mértékben megmutassa szolgai mivoltát (Mk 10:45). Ám Ő ebben a sötét órában is „Uraknak Ura” - az eseményeket Ő irányítja. Isteni hatalmával áll a fegyveres emberi hatalmassággal szemben, s így elfogatása sem úgy történik, ahogy ellenfelei elképzelték. Nem bujkál, nem menekül, önként lép eléjük. Önkijelentése (Jn 18:5): az Isten bemutatkozása (2Móz 3:14). És nevének mennyei ereje meghátrálásra kényszeríti az előtte levőket (Jn 18:6); jelezve, hogy amikor majd visszajön „dicsőséggel” – előtte minden térd meghajol (Fil 2:10-11). Ellenfeleivel is Ő rendelkezik – úgy, hogy azzal tanítványainak javát szolgálja: megőrzi őket a válságos helyzetben, szabad utat biztosítva küldetésük számára (Mt 28:19-20a). Testvérem, sose hagyatkozz a kardra (26. v.), csakis Krisztusod hatalmára!
Leopold László
