2017. szeptember 7., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jósáfát a törvényre taníttatja népét

Igehely: 2Krón 17:7-19; Kulcsige: 2Krón 17:9 „Tanítottak tehát Júdában, náluk volt az Úr törvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet.”

A zsidó istentisztelet erősen kötődött Jeruzsálemhez és a templomhoz. Minden férfinak kötelessége volt évente háromszor részt vennie Jeruzsálemben a főünnepeken. A fiatal király azonban olyan dolgot tesz, amire nem volt példa Sámuel próféta óta, aki több mint 100 évvel korábban élt (1Sám 7:15). Ma úgy írnánk le Jósáfát kezdeményezését, hogy kiviszi a Bibliát a templomból és a közemberek nyelvére fordíttatja. A küldöttek között voltak hadvezérek, tanítók, énekesek és papok. Mind képzett, munkára motivált, Ige és Isten szerető emberek voltak. Ma az embereknek nincs idejük, sem kedvük templomba járni, ezért nekünk kell hozzájuk mennünk. Ha nem tudod még, hogy mit kell tenned, íme 3 tanács: imádkozz, szolgálj, oszd meg. Imádságban kérj Istentől vezetést, látást. Aztán kezdj el apró szeretet-megnyilvánulásokat tenni. Majd amikor halvány érdeklődést látsz, oszd meg a legjobb hírt barátoddal. Hiszed, hogy Isten téged is fel akar használni valamiben? Tedd félre gátlásaidat. Légy kezdeményező! Nincs mit veszítened ezzel, de nyerni annál inkább!

Boros Róbert

DÉLUTÁN | 

Csontjaimba van rekesztve

Igehely: Jer 19:14-20:9; Kezdő igék: Jer 19:14-15 „Amikor Jeremiás visszaért a Tófetből, ahová prófétálni küldte az Úr, kiállt az Úr házának udvarára, és ezt mondta az egész népnek: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: El fogom hozni erre a városra és a hozzá tartozó többi városra mindazt a veszedelmet, amit kijelentettem róla. Mert megmakacsolták magukat, és nem hallgattak az én igéimre. Jer 7,26 ; 17,23

Nem könnyű ítéletet hirdetni, amikor mindenki a szabadulást várja. Az igazságos Isten üzenetét sem a megalkudott népnek. Jeremiás megretten ettől a feladattól, mert mindenki ellene támad: maga a főpap záratja kalodába, mert az Úr beszédét hirdeti. Mégsem hallgat el, mert az Igének ereje van, és az embernek nincs hatalma rajta. Pashúr mégis megpróbált szembeszállni a hirdetett igével, de az Isten beszéde ítélettel kellett, hogy legyőzze, mely egész családját, sőt, az egész népet érintette. Isten nem csak a füves legelőket ígéri övéinek, hanem küzdelmes időszakokat is, amelyek próbára teszik az igazak hitét. Ma is vannak olyan keresztyének, akik megjárják a halál völgyét is istenfélelmük miatt, de mégsem szűnnek meg hirdetni Őt, mert Jeremiással együtt ők is ezzel az ígérettel indultak: Én veled leszek, és megmentelek!. Ki tudunk tartani az Isten beszéde mellett akkor is, ha mindenki más ellene áll annak? Engedjük-e, hogy az Ige legyőzze kételyeinket? Meg tudunk-e állni a túlerővel szemben?

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: Róm 11:1–6; Igehely: Róm 11:2b „Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen?”

„Elvetette Isten az Ő népét?” – kérdezi Pál a művelt rómaiakat, de közben minket is ilyen kérdések feszítenek háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák és személyes próbák között, vagy ezeket látva. Úgy látom, két oldalról kell ezt a kérdést megközelíteni: nemzetek (társadalmi) és az egyén (személyes) oldaláról.