2017. október 3., kedd

DÉLELŐTT | 
Az érthető írásmagyarázás fontossága

Igehely: Neh 8:1-12; Kulcsige: Neh 8:8 „Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.”

Egyszer egy lelkipásztor vendégszolgálatra hívott meg egy másik lelkipásztort, akit úgy ismert, hogy az Úr használja, és igehirdetései során sokan megtérnek, mások lelkileg megújulnak, a hallgatók élete pozitívan megváltozik. Így történt ez most is. Beszélgetés közben az „eredmény” titkáról érdeklődött a vendégtől. Az egy érdekes kérdéssel válaszolt:

Te mit vársz az igehirdetésedtől?

Semmit. – volt a válasz.

Azért nem történik semmi. Én miután megpróbálom érthető módon elmagyarázni az Igét, várom, hogy az tegye meg a hatását a hallgatókban. „Isten Igéje élő és ható”, nem tér vissza üresen, annak átformáló ereje van, és ha hittel magyarázzuk, akkor az gyümölcsöt terem.

Ezsdrás és a léviták nem tettek mást, mint olvasták és magyarázták Isten törvényét. A nép éhesen és figyelmesen hallgatta, az Ige pedig átjárta őket, rávilágított arra a sok mulasztásra, ami volt az életükben, ők pedig bánkódva miatta, sírtak az Úr előtt. Milyen áldott alkalmak az ilyenek!

Így hallgatom, úgy szólom az Igét?

Szilágyi Zsigmond

DÉLUTÁN | 

Ne mulasszuk el a jótevést!

Igehely: Jak 4:17-5:6 „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak. Most tehát, ti, gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt! Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, Mt 6,19 aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, az égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe. 5Móz 24,14-15 ; Mal 3,5 Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján. Jer 12,3 ; Lk 16,19.25 Elítéltétek, megöltétek az igazat, és ő nem állt ellen nektek.”

Jakab nem kíméletesen inti a gazdagokat. Nem a gazdagságuk a probléma, hanem az önzésük, fösvénységük, ami betölti őket. Gazdagságot halmoztak fel, de nem arra használták, amire Isten adta. Nem törődtek a szegényekkel.

Nehéz erről beszélni olyanoknak, akik nem ismerik Krisztus példáját, szeretetét, és idegen tőlük az, hogy a saját érdekeiket háttérbe helyezzék azért, hogy mások jobban boldoguljanak. Te ismered-e már? Anyagi javainkat ajándékba kaptuk Istentől, hogy azokkal sáfárkodjunk, jót tegyünk. Azt hisszük, ha nekünk több pénzünk lesz, azáltal boldogabbak, fontosabbak leszünk, és nagyobb biztonságban élhetünk. Ez téves. Pál is üzen a gyülekezet gazdagjainak: „A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet.” (1Tim 6:18-19).

A jótevés leggyakorlatibb meghatározását Jézus Krisztus életében fedezhetjük fel: „a názáreti Jézus... szertejárt, jót tett...” (ApCsel 10,38). Urunk Jézus, szeretnénk olyanok, lenni, mint te, segíts észrevenni, és segíteni a körülöttünk élők szükségein. (HH 424)

Székely Béla Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).