2017. január 4., szerda

DÉLELŐTT | 
A démonok bizonyságtétele

– Mk 1:21-28

A démonok tudják, kicsoda Jézus, de ismeretük nem teszi őket szabaddá (Jn 8:32). Hisznek Istenben, mégis rettegnek (Jak 2:19). Közelről szemlélik az evangélizáció munkáját, de Isten győzelmes tervét meg nem hiúsíthatják (Mt 16:18). Isten szolgái sem idegenek számukra, de nem tudnak nekik ártani (ApCsel 19:15). Jézus jelenlétében és közelségében elviselhetetlenül gyötrődnek. Jól tudták, Jézus azért jött a földre, hogy munkálkodásukat lerontsa (1Jn 3:8), lefegyverezve megszégyenítse őket és diadalmaskodjon felettük (Kol 2:15).
Mielőtt még a tanítványok vallást tehettek volna Jézusról (Mk 8:27-30), megtették ezt a démonok. A megszállott emberből megszólaló tisztátalan lélek „Isten Szentjének” nevezte Jézust, ami azt jelentette, hogy ő a Messiás, az Isten által felszentelt eszköz a megváltás munkájának elvégzésére. A kapernaumi zsinagógában álmélkodva hallgatta a nép az „örök élet beszédét” (Jn 6:68) Jézus tolmácsolásában, és megdöbbenve látták, ahogy a tisztátalan lelkek engedelmeskednek neki (Jn 8:36).
Kicsoda számodra Jézus? Hogyan tapasztaltad meg szabadítását? Kiknek a szabadulásáért imádkozol ma reggel?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

A mulandóságban az Ige megmarad

– 1Pt 1:22-25

Igeszakaszunkban Péter apostol felszólítja a gyülekezetek tagjait: „Tisztítsátok meg lelketeket...”, de arra is utal, hogyan tehetjük meg ezt, és mire válunk képessé, ha megtisztulunk.
Mire van a leginkább szüksége gyülekezetednek? Az erről szóló beszélgetésekben lehet, több válasz is elhangzott. A 22. vers válasza: gyülekezetednek mindenekelőtt képmutatás nélküli szeretetedre van szüksége. Tiszta lelkülettel válunk képessé így szeretni.
Hogyan tisztíthatom meg én a lelkemet? A 22. versben olvastuk: „az igazság iránti engedelmességgel”. Mi az igazság? Mi hisszük és valljuk, hogy Isten Igéje az abszolút igazság, ami a Bibliában örökíttetett meg az emberiség számára. Ha valaki engedelmeskedik, megcselekszi azokat, megtisztul élete a bűntől és szennytől.
„Az Úr beszéde megmarad örökké” (25. v.) Igyekszünk megszerezni a szükségeseket, ha mulandók is, ugyanakkor azzal is foglalkozunk, ami örökkévaló, mint például Isten szava. Döntsd el, hogy idén átolvasod a Bibliát; igehirdetés sorozatot hallgatsz, vagy részt veszel egy bibliatanulmányozó csoportban. Ez egy nagyon építő cél és terv lesz.

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)