2017. december 25., hétfő

DÉLELŐTT | 
A Betlehemből származó uralkodó

Igehely: Mik 5:1-4a (2-5a); Kulcsige: Mik 5:1a „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen.”

Érdekes története van az efratai Betlehemnek, ennek a látszólag jelentéktelen kisvárosnak. Az errefelé vezető úton halt meg Ráhel, a szeretett feleség, és itt született Benjámin (Jobb kezem fia). Betlehem azt jelenti: a kenyérnek, a termékenységnek a háza, mégsem kerülte ki az éhínség ezt a helyet sem a bírák idejében. Innen származott Dávid király, de ez a prófécia nem rá vonatkozik, hiszen ő Mikeás előtt élt. Itt Izráel igazi uralkodójának születéséről szól a próféta. A mennyei számítások ma is másak, mint a földiek. Isten számára fontos a kicsi, a lenézett, a megvetett, és Ő naggyá, emlékezetessé tudja tenni azt, legyen az hely, személy, nép vagy épp egy ügy, amely az övé.

Jézus Krisztus, aki Betlehemben született, maga az élet kenyere. Ő a gyümölcshozó (Efrata), Isten Fia, akinek nincs kezdete és nincs vége, öröktől fogva van. Méltó uralkodó. De vajon csak az Izráelen uralkodik? Vagy látszik az Ő uralma a te életedben is, kedves olvasóm? Az Ő uralmát áthatja az isteni szeretet, a bölcsesség és az igazságosság. Méltó, hogy leboruljunk előtte, és imádjuk Őt!

Kelemen Sándor, Beszterce

DÉLUTÁN | 

Isten szeretete a világ felé

Igehely: Jn 3:14-19

Amikor Isten elküldte Fiát a földre, ezt azért tette, mert szerette az embert, nem akarta elveszett állapotban hagyni, hanem meg akarta váltani reménytelen helyzetéből. Isten karácsonyi csodájának motivációja a szeretet volt, célja pedig az ember üdvössége. Jézus Krisztus megszületett a mi világunkba, és ezzel világosságot hozott a lelki sötétségben elő emberiségnek. A nagy kérdés az, hogy az ember akar-e világosságra jönni, hinni Isten Fiában, mint személyes Üdvözítőjében? Ennek az a feltétele, hogy a sötétségnek hátat fordítsak, bánjam meg bűneimet, kérjem az Atyát, bocsásson meg, és járjak új úton Megváltómmal.

A világtörténelemben nem volt még ilyen fontos esemény, mint Jézus Krisztus földre jövetele, amikor a földön uralkodó sötétség el lett oszlatva. Tekints ma is hittel Őrá, és örvendezz Isten csodálatos ajándékának, az örök életnek, amit neked és nekem adott, és minden embernek még ma is felkínálja. Legyen életünkben a hit és a Jézus Krisztus által elhozott világosság, mely az örök életbe vezet.

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?