2017. augusztus 10., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Hogy bőven arathassunk

Igehely: 2Kor 9:6-15; Kulcsige: 2Kor 9:12 „Mert ez az Isten előtti szolgálat nemcsak enyhít a szentek nyomorúságán, hanem sokakat hálaadásra is indít Isten iránt.”

Szántani, vetni, kapálni, metszeni lehet megkeseredetten, zúgolódva, hit nélkül, életuntan, bűnben fuldokolva. A kert és mező ebből mit sem tud: kizöldül, virágot bont, és gyümölcsöt érlel – mert Isten napfényt és esőt ad igazaknak és gonoszoknak egyaránt. Földi síkon az Isten előtt nem kedves állapotban lévő ember vetését követheti ugyan gazdag aratás, Isten országa szintjén azonban csakis a krisztusi lelkülettel végzett vetés nyomán lehet örök értékű, bőséges áldások aratására számítani. A lelki módon való vetés az önfeláldozó, a feltételek és minden önös érdek nélküli szeretet és a hála Isten személyére összpontosító munkája. Az ily módon vető ember nem esik kétségbe, ha az aratás ideje késlekedni látszanék, és nem zúgolódik, ha úgy tűnne: más fog aratni munkája nyomán. Jókedvű, mert folyton tapasztalja, hogy szereti, és megtiszteli az Isten. Törődsz-e azzal, hogy milyen lelkülettel adakozol? Általában mi az elsődleges célod, ami „vetésre” késztet? Igazságtalannak tartod-e, ha késik az aratás?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Találkozás az igaz Bíróval

Igehely: Jób 9:23-27; Kulcsige: Jób 9:25-26 „Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót. Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.”

A polgári pereknél sem a felperesnek, sem az alperesnek nem nagyon van lehetősége arra, hogy a tárgyalás előtt szemtől szembe találkozzon az ítélethozó bíróval. Jób (akit valaki így nevezett: „híres szenvedő, bibliai öreg Jób”) nagyon vágyott szemtől szembe kerülni a Teremtő Istennel, az igaz Bíróval. A szenvedések közepette már nagyon elege volt a négy barát okoskodásából. Nem sikerült eligazodnia a két véglet között. Isten büntetése-e rajta a szenvedés valamely elkövetett bűn miatt, vagy Isten szeretetéből fakadó dorgálása? És mint derült égből a villámcsapás, hagyja el ajkát az újszövetségi bizonyságtételnek is nevezhető kijelentése (25. v.). Sokat vitatott a következő két vers állítása: saját testében, saját szemével látja meg az ő Megváltóját. Egy ilyen kijelentést meg kellett előzzön egy lelki látás. Akinek volt találkozása lélekben az Úr Jézus Krisztussal, s hit által elfogadta élete Urának, annak lesz személyes találkozása is vele. A saját testében és saját szemével látja meg őt, de nem ezzel, amivel most rendelkezik, hanem amilyenre feltámad, vagy egy szempillantás alatt átváltozik (1 Kor 15: 51-53).

Mátis Csaba

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).