2021. október 4., hétfő

DÉLELŐTT | 
Isten generációkban gondolkozik

Igehely: Zsolt 102:1-28; Kulcsige: Zsolt 102:13 „De te, Uram, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.”

Ez egy panaszzsoltár. Valószínű, a fogság ideje körül keletkezett, mert a 14. versben a betelt és megszabott időt említi, amit Isten határozott meg büntetésül Izráel engedetlensége miatt. Ebben a zsoltárban a szenvedő ember imádkozik, kiönti lelke bánatát, mert szívén viseli Sion gyalázatát. Izráel is jó dolgában feledkezett meg Isten parancsának szigoráról, és arról, hogy mennyire mulandó az ember élete. Pedig generációkat hordozó, örökkévaló Isten Ő, aki meghallgatja a nyomorgatottnak kiáltását, és megkönyörül népén, hogy hirdessék az Úrnak nevét és az Ő dicséretét nemzedékről nemzedékre. Hullámzó életünkben vannak időszakok, amikor mi is nehéz helyzetben kiáltunk Istenhez.

Rájövünk, milyen törékenyek vagyunk, és az engedetlenség mennyi rosszat tett életünkben. Istentől függ életünk, Rá vagyunk utalva, akinek nemzedékről nemzedékre tart hűsége, mert megbocsátó és nagy kegyelmű. Sajnos sok esetben mi is csak akkor fordulunk Hozzá, amikor bajban vagyunk.

Adjuk tovább gyermekeinknek, utódainknak az Úr hatalmának és kegyelmének ismeretét, hogy ők is hitre jussanak, és dicsőítsék Istent, az Örökkévalót.

Fodor Barnabás

DÉLUTÁN | 

Kárnak ítélt buzgalom

Igehely: Fil 3:4–7; Kulcsige: Fil 3:7 „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért.”

Minden embernek vannak jó és rossz hajlamai, így születünk erre a világra. Aztán gyermekkorunk óta a jó és rossz hajlamaink mellé sok jó információt, tudást gyűjtünk, amiket nyereségnek könyvelünk el. Saulus is a veleszületett képességek mellé szellemi értékeket szerzett, amivel alkalomadtán dicsekedhetett mindaddig, míg Krisztussal nem találkozott. Ezután már nem az számított, aki volt és milyen értékekkel rendelkezett, mert Krisztus ismeretének gazdagsága, ami rabul ejtette őt, mindent felülmúlt benne. Mindazok az értékek - akár szellemiek, akár anyagiak - amit életünk során összegyűjtöttük, Krisztusban eltörpülnek a megsemmisülésig.

Amikor szolgálatra hívott el az Úr, nem azt nézte, mennyire vagy felkészülve, hanem tudsz-e nemet mondani mindannak, amik „értékek” a te szemeidben, de nem az Istenében. ,,Isten nem az alkalmasokat hívja el a szolgálatra, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá.” Vigyázzunk, hogy az általunk összegyűjtött nyereség ne legyen akadály, vagy olyan magaslat, ami Isten ismerete ellen építtetett. „Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.” (2Kor 10:5)

Fodor Barnabás

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.