d.e. Te is lehetsz azzá! – Mk 3:31-35; Kulcsige: Mk 3:33
De ő így válaszolt nekik: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? (Mk 3:33)
Miközben Jézus tanított, megérkeztek hozzá családtagjai. A közelében lévő emberek szóltak neki arról, hogy odakint várakoznak hozzátartozói, de Jézus a lelki családhoz való tartozás fontosságára terelte figyelmüket.
d.e. Az ige „működése” hasonló a vetőmagéhoz – Mk 4:1-20; Kulcsige: Mk 4:14
A magvető az igét veti. (Mk 4:14)
Az ige hordozza az életet, a jövőt és az áldást. Mégis, ha nem talál megfelelő élettalajra bennünk, kárba vész. Jézus példázata felfedi előttünk a Gonosz stratégiáját, mellyel az ige bőséges gyümölcstermését igyekszik meghiúsítani életünkben. Megpróbálja megkeményíteni szívünket, hogy az ige oda be ne jusson. Ilyenkor csak hallgatjuk az igét, de nem halljuk meg.
d.e. Nincs örökéletű titok – Mk 4:21-25; Kulcsige: Mk 4:22
Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. (Mk 4:22)
A világosság az élet elengedhetetlen feltétele. Rettenetes lenne, ha egyszer nem kelne fel a nap, mivel a földön azonnal lehetetlenné válna az élet. A szellemi világban az egyetlen fényforrás Jézus Krisztus (Jn 8:12).
d.e. Az élet csodálatos működése – Mk 4:26-29; Kulcsige: Mk 4:27b
A mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. (Mk 4:24b)
A növekedés áldása Isten ajándéka, de a magvetésre elengedhetetlenül szükség van. Ha nem vetjük el a magot a földbe, nem számíthatunk a növekedés csodájára. Isten igéje élő mag, melynek szólása feltétlenül fontos feladat minden keresztyén számára.
d.e. Isten országa felülmúl mindent – Mk 4:30-34; Kulcsige: Mk 4:32
Miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak. (Mk 4:32)
Jézus Isten országának növekedését egy kicsiny mustármaghoz hasonlította. Az egy milliméteres nagyságú mag akár kétméteresnél nagyobb fává is nőhetett. Isten országa Jézus földre jövetelével kicsiben indult.
d.e. Jézus viharoltó szava – Mk 4:35-41; Kulcsige: Mk 4:39
Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a ten-gernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. (Mk 4:39)
A Márk által bemutatott példázatokat Jézus csodáinak sorozata követi, amiben mindenek felett való hatalmát ismerjük fel. Ez a szakasz bizonyítja, hogy Jézus, aki tökéletes emberként élt és járt ezen a földön, istenfiúságából adódóan teljhatalmú Ura volt a természet erőinek is.