Július 16 – Szombat
d.e. Abimelek halála – Bír 9:50-57
Így fizetett meg Isten Abímeleknek azért a gonoszságáért, amelyet apja ellen követett el, amikor meggyilkolta hetven testvérét. (Bír 9:56)
ÁHÍTAT
Július 17 – Vasárnap
d.e. Az élet koronája – Jak 1:12-18
„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját" (Jak 1,12)
Isten kegyelméből egy új hetet kezdhettünk el, melynek folyamán a korona és a koszorú kifejezésekkel foglalkozunk néhány igehely segítségével, hogy megértsük üzenetüket. A korona a hatalom, a koszorú pedig a jutalmazás jelképe. Ezek dicsőség, a tisztelet és az öröm szimbólumai.
Július 18 – Hétfő
d.e. Átvett korona – 2Sám 12:26-31
Levette királyuk fejéről a koronát, amely egy talentum súlyú aranyból készült, és drágakövekkel volt kirakva, és Dávid a saját fejére helyezte azt. A városból is igen sok zsákmányt vitt el. (2Sám 12:30)
Dávid király az Úr Jézus előképe az Ószövetségben, aki nagyon sokat harcolt a királyság szabadságáért és a kiterjesztéséért. Ebben az igeszakaszban épp egy ilyen koronafoglalás van megörökítve, amikor Dávid király az ammoni Rabba városára terjeszti ki uralmát.
Július 19 – Kedd
d.e. A Messiás koronájának drágakövei – Zak 9:9-17
Megsegíti őket Istenük, az Úr azon a napon. Pásztorolja népét, mint egy nyájat. Mint a korona drágakövei, úgy ragyognak földjén. (Zak 9:16)
Július 20 – Szerda
d.e. Hervadhatatlan koszorú – 1Pt 5:1-5
És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. (1Pt 5:4)
„Mit Jézusért teszel, nem hervad az” (HH 518) „Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya” (Jn 12:26) – mondta Jézus. Az apostol teljes meggyőződésből így foglalatoskodott, ezért kéri a lelki vezetőket, hogy ők is így szolgáljanak.
Július 21 – Csütörtök
d.e. Ékes korona az Úr kezében – Ézs 62:1-5
Ékes korona leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén. (Ezs 62:3)
Szemet gyönyörködtető egy ékes korona szemlélése. Isten is így akarja látni az Ő népét. Olyan világban élünk, ahol mind jobban leértékelődik a belső, lelki szépség, miközben a testi, külső szépség kerül a figyelem középpontjába. Pedig „Oly szép az ember, ki a bűnt, egészen elveti!”.