Július 4 – Hétfő
d.e. Hogy hirdessük bocsánatát… – Lk 24:44-49
És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. (Lk 24:47)
És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. (Lk 24:47)
Aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot. (2Tim 2:25)
Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által. (Jús 1:20)
A hitéletben nincs stagnálás. Elengedhetetlenül fontos a növekedés. A hitnövekedés magában hordozza a megszentelődést. Ahol a megszentelődés folyamata elakad, ott természetszerűen a belopakodott és megtűrt bűn uralkodik el, ami gátolja a lelki növekedést.
Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk (1Jn 1:3a)
Különböző emberekkel különböző módon van közösségünk. Más a kapcsolatunk a családunkkal, és a munkatársunkkal. A közösség lényege: osztozni valamiben. De az is, hogy együtt vegyünk részt valamilyen tevékenységben. Azt mondhatjuk, hogy a közösség jelentése: együtt részesülni valamiben, vagy egyszerűen megosztani valamit egymással.
Ezekről a dolgokról is rendelkezzél, hogy feddhetetlenek legyenek. (1Tim 5:7)
Az apostol gyakorlatias, a közösségi élet jó rendjét szabályozó rendelkezéseit ma sokan talán méltatlankodó feszengéssel fogadják. Mi jogosíthatja fel Timóteust arra, hogy egy nála idősebb férfit, vagy nőt, esetleg egy fiatalabbat valamilyen okból megintsen?
Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. (Gal 6:10)