Igehely: Ézs 49:1-13; Kulcsige: Ézs 49:6b „A népek világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.”
Mai igénkben az Úr szolgája ajkán éles kardként hatol Isten üzenete a nép felé, de hiába. Izráel nem hallgat a prófétai szóra. Ezért az Úr a világosságát kiterjeszti a föld végéig. Immár nemcsak a választott népé az üdvösség, hanem mindenkié.
Igehely: Zsolt 96:1-13; Kulcsige: Zsolt 96:10 „Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az Úr! Bizony szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket.”
Az egész világhoz intézni felhívást igencsak nagy feladat, de Isten ezt nem egy emberre bízta. Ebben a zsoltárban az egek Alkotójáról, a világmindenség Teremtőjéről van szó, aki minden fölött áll, még a bálványistenek fölött is.
Igehely: Mt 28:16-20; Kulcsige: Mt 28:20 „Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Az engedelmesség nem velünk született tulajdonság. Nem szeretjük, ha parancsolnak nekünk. De Jézus többször is parancsolt gonosz lelkeknek, tanítványoknak, szélnek, víznek. Amikor készül eltávozni e földről, magához rendeli apostolait, és személyesen adja ki utolsó parancsát.
Igehely: 2Pt 1:12-18; Kulcsige: 2Pt 1:15 „Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről.”
Péter, az apostol, de Péter, a halász szavai is visszhangzanak ma reggel a csendességemben: teljes igyekezettel törekedjetek, hitetekben mutassátok meg, hitetekben mutassátok meg!
Igehely: Lk 2:36-38; Kulcsige: Lk 2:37b „Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.”
Anna, a sok évet megélt prófétanő, özvegyasszony a kitartás bajnoka: nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Odaszántság egy életen át, mondhatnánk. Vajon ez csak a kivételezettek kiváltsága, vagy Isten ezt megadja mindenkinek?
Igehely: Józs 14:6-15; Kulcsige: Józs 14:10-11 „Mostanáig megőrizte életemet az Úr, ahogy megígérte. Negyvenöt éve annak, hogy ezt az ígéretet tette az Úr Mózesnek, amikor a pusztát járta Izráel. Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen erőm volt akkor, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek.”
Káleb, az egyik kém, akit cserbenhagytak a társai, kitartott az Isten által adott meggyőződése mellett negyvenöt éven át! Ahogy mondják, egy emberöltőn át. Nem lett bizonytalan, sem elveszett. Hűségesen követte az Urat. Annyi időn keresztül bolyongott a néppel, éppen ott, ahol nem kellett volna.
Igehely: Mt 22:15–22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”
Heti sorozatunkban nyomon követhettük az ellentétet, ami a krisztusi és a farizeusi gondolkodás között fennállt. Ezek a vezetők, akik a hit és az üdvösség útjának őrei kellett volna, hogy legyenek, valójában gyümölcstelen fügefák, engedetlen fiak és gonosz szőlőmunkások voltak. Egy újabb ravasz csellel próbálják lejáratni Jézust, hogy saját tekintélyüket védjék. A vége az lett, hogy saját csapdájukba estek, és önmagukat járatták le. Annyira megszégyenültek, hogy többet kérdezni sem mertek (22:46).