Igehely: Ézs 57:14–21 Kulcsige: Ézs 57:19 „Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!”
Amikor az Istennel való megbékélésre gondolunk, arra, hogy Krisztus megváltó munkája által újjászületünk, felmerül bennünk a kérdés: Ki méltó erre? Ki részesülhet ebben a shalomban?
Igehely: ApCsel 9:26–31 Kulcsige: ApCsel 9:31 „Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.”
A Szentlélek egyesítette, erősítette és növelte az első gyülekezetet (ApCsel 2:42–47; 4:32–37; 9:31). Arra vágyunk, hogy ugyanez valósuljon meg napjainkban is. Hogyan érhetjük el ugyanezt az eredményt, mint az első gyülekezet?
Igehely: Jn 20:19–29 Kulcsige: Jn 20:19 „Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek!”
A Békesség néktek! egy gyakori zsidó üdvözlés, amelyet Pál apostol is gyakran használ levelei elején, és amit a mai napig használunk.
Igehely: 1Sám 25:2–9 Kulcsige: 1Sám 25:5-6 „Ezt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek el Karmelba, és ha megérkeztek Nábálhoz, köszöntsétek a nevemben békességgel. Ezt mondjátok neki: Békesség neked, békesség házad népének, békesség mindenednek!”
Háromféle embert látunk ebben az igerészben: Dávidot, aki bosszút forral, mert nem kapja meg, ami jogosan járna neki; Nábált, aki úgy tűnik, mindenkivel ellentétben áll; és Abigailt, aki közbenjár, bűnösnek vallja magát, még ha ártatlan is.
Igehely: Ézs 54:11–17 Kulcsige: Ézs 54:13 „Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.”
Egy gazdag ember szeretett volna egy tökéletes festményt a béke témájában. Több festő is elküldte a művét neki. Csendes tájak, gyönyörű naplementék, mezőn legelésző állatok kerültek vászonra. Egy kép azonban kitűnt a többi közül.
Igehely: Jn 14:25–31 Kulcsige: Jn 14:26 „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.”
Amikor a békéről hallasz, milyen kép vagy gondolat jut eszedbe? Egyeseknek a helyreállított kapcsolatok, másoknak a belső nyugalom, megint másoknak az, amikor a harcban álló országok leteszik a fegyvert.
Igehely: 2Krón 20:31–37 Kulcsige: 2Krón 20:31–32 „Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Azúbá volt, Silhí leánya. Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr.”
Jó nevelésben részesült. Szülei a nemes dolgokra nevelték, és ez sokat számít. Egy sötét, bűnös világban fontos az a fény, amit elénk tartanak azért, hogy boldoguljunk. Értékeljük ezt!
Hosszan uralkodott. 25 év – egy negyedszázad. Sok mindent véghezvihetett. Elkezdett valamit, és volt ideje megfigyelni a következményeket. Hosszútávon kell nézni az életet: a földit az örökkévalóság szempontjából.