Mindennapi áhítatok

2024. március 14., csütörtök

Igehely: Mt 13:31–35; Kulcsige: Mt 13:31 „Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe.”

Az Úr Jézus két újabb példázatát olvassuk a 13. részben. Első a mustármag példázata. A mennyek országa hasonló a mustármaghoz. Ebből a kicsi magból akkora fa lesz, hogy a madarak is fészket rakhatnak az ágai között.

2024. március 11., hétfő

Igehely: Mt 13:10–17; Kulcsige: Mt 13:11 „Ő így válaszolt: Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg.”

A magvető példázata kíváncsivá tette a tanítványokat, és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példázatokban?” (10.v.). Ő így válaszolt: „Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg” (11.v.).

2024. március 10., vasárnap

Igehely: Mt 13:1–9; Kulcsige: Mt 13:3 „Azután elmondott nekik sok mindent példázatokban: Íme, kiment a magvető vetni.”

Miután Jézus elmondja, hogy kik az ő rokonai, kimegy a házból, és leül a tenger partján. Beszédét nem a napi hírekkel kezdte, pedig lett volna elég ember, aki meghallgassa, mert nagy sokaság gyűlt össze körülötte. Fontosabbnak látta, hogy példázatokkal tanítsa őket.

2024. március 9., szombat

Igehely: Mt 12:46–50; Kulcsige: Mt 12:49 „Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim!”

Mialatt Jézus összefoglalta mondanivaló­ját az összegyűlt sokaságnak, anyja és féltestvérei beszélni akartak vele (Mk 6:3). Szóltak erről Jézusnak. Az Úr Jézus válasza igen érdekes. Értékes tanulságot lehet levonni belőle.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.