Igehely: 2Sám 6:1-23; Kulcsige: 2Sám 6:12 „Jelentették Dávid királynak, hogy megáldotta az ÚR Óbéd-Edóm háza népét és mindenét az Isten ládájáért. Elment ezért Dávid, és örvendezve elvitte az Isten ládáját Óbéd-Edóm házából Dávid városába.”
Ez a vers azzal az esettel van kapcsolatban, amikor Isten ládája hosszú idő után a filiszteusoktól végre hazakerül. Kitörő lelkesedéssel fogadta a nép Isten ládájának hazatérését. Így történt, hogy bár jószándékból, valaki megpróbálta megakadályozni, hogy a láda leessen a szekérről, ám a ládához érve azonnal meghalt. Ezt látva, senki nem merte a frigyládát befogadni, így került a láda Obed-Edóm házába.
A frigyláda Isten jelenlétét és az Úr szentségét jelképezte. Isten jelenléte szentségre kötelez, miközben rámutat arra, ami nem jó az életünkben. Ez néha kényelmetlenül érhet minket, sőt egyenesen zavarhat, de aki ezt mégis felvállalja, és megtisztul, annak az életén áldás lesz, úgy ahogy történt ez Obed-Edóm házával. Ne félj Isten jelenlététől, vállald fel azt, hogy Ő az életed és családod középpontjává váljon. Tisztelt és imádd Őt megtisztult szívvel, és az Úr áldása kísér majd téged a mai napon is!
Miért örült a nép a frigyláda hazatérésének? Dávid miért nem vitte a frigyládát a maga városába? Mire késztet Isten jelenléte a mai munkád során?
János Csaba
Jaj a bűnös vezetőknek!
Igehely: Ez 22:23–31; Kulcsige: Ez 22:22 „Ahogyan megolvad az ezüst a kemencében, úgy fogtok megolvadni Jeruzsálemben. Amikor kitöltöm rajtatok haragomat, majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.”
Ezékiel prófétán keresztül Isten most a vezetőkhöz szól! Személyesen szólítja meg a nép prófétáit, papjait, vezéreit. Bűnöket is említ velük kapcsolatban, mint például anyagiasságot, törvénytelenséget, a szentséges dolgokkal való visszaélést, a szombat megrontását és a nyereségvágyat. Ahelyett, hogy odaálltak volna a törésre Isten színe előtt a népért, inkább magukkal voltak elfoglalva. Ezért olyan büntetés éri őket, amely elől nem futhat el senki.
Habár vezetőkről olvasunk, nemcsak vezetőknek szól ez a figyelmeztetés. Isten gyermekeiként mindnyájan felelősek vagyunk egymásért, gyülekezeteinkért. Isten különböző lelki ajándékokkal halmoz el minket, de nem azért, hogy magunkkal törődjünk: mások építésére adja.
„Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállna a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam” (30.v.). Ennek a versnek a mondanivalója vajon nem gondolkoztat-e el minket is?
Kész vagy-e önmagadról lemondani azért, hogy Isten jelenlétében az Ő népe javát keresd? Talál-e ilyen hívő embert ma Isten? Legyél te is olyan, aki kész a törésre állni az Úrért és a megváltottakért!
János Csaba
