Igehely: Mt 17:1–13; Kulcsige: Mt 17:2 „És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság.”
A három kiválasztott tanítványnak életre szóló, kiemelkedő élménye volt ez a rövid, de dicsőséges tapasztalat.
Igehely: Mt 16:24–28; Kulcsige: Mt 16:25 „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.”
Jézus elmondta, mit jelent őt követni. Azt is, hogy ennek ára van: aki őt követi, annak fel kell vennie a keresztet. Aki a keresztet vitte, tudta, hogy szenvedni fog. Erre figyelmeztet Jézus: a követése szenvedésbe kerül. Van olyan szenvedés, amit a környezetünkben élők okoznak.
Igehely: Mt 16:21–23; Kulcsige: Mt 16:21 „Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.”
Az Úr Jézus messiási küldetéséről beszél a tanítványoknak. Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie, meg kell öletnie, de harmadnap fel kell támadnia! Benne van a kell, ami azt jelenti, hogy az Atyától kijelölt úton megy végig.
Igehely: Mt 16:13–20; Kulcsige: Mt 16:18 „Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.”
Az Úr Jézus kérdést tett fel a tanítványoknak: Kinek mondják az emberek az Emberfiát? Péter adta meg a helyes választ: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia! Erre a tényre épül fel az egyház.
Igehely: Mt 16:1–12; Kulcsige: Mt 16:6 „Jézus így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!”
Az Úr Jézus itt negatív példaként használja a kovászt. A példa üzenete, hogy óvakodjanak a farizeusok és szadduceusok tanításától. Ezek kérték, hogy Jézus olyan jellel igazolja isteni küldetését, ami nem igényel hitet és személyes döntést.
Igehely: Kol 3:1–4 „Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”
Pál apostol az új életünkről beszél. Ha megismerjük a Jézussal való kapcsolatot, ez a lelki feltámadást jelenti. Az a részünk, ami halott volt a bűn miatt, feltámad a Krisztussal. Meghalunk a régi, világias életnek, és megelevenedünk Jézus számára.
Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”
Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.