– Mk 4:30-34; Kulcsige: Mk 4:32
Jézus Isten országának növekedését egy kicsiny mustármaghoz hasonlította. Az egy milliméteres nagyságú mag akár kétméteresnél nagyobb fává is nőhetett. Isten országa Jézus földre jövetelével kicsiben indult.
– Mk 4:26-29; Kulcsige: Mk 4:27b
A növekedés áldása Isten ajándéka, de a magvetésre elengedhetetlenül szükség van. Ha nem vetjük el a magot a földbe, nem számíthatunk a növekedés csodájára. Isten igéje élő mag, melynek szólása feltétlenül fontos feladat minden keresztyén számára.
– Mk 4:21-25; Kulcsige: Mk 4:22
A világosság az élet elengedhetetlen feltétele. Rettenetes lenne, ha egyszer nem kelne fel a nap, mivel a földön azonnal lehetetlenné válna az élet. A szellemi világban az egyetlen fényforrás Jézus Krisztus (Jn 8:12).
– Mk 4:1-20; Kulcsige: Mk 4:14
Az ige hordozza az életet, a jövőt és az áldást. Mégis, ha nem talál megfelelő élettalajra bennünk, kárba vész. Jézus példázata felfedi előttünk a Gonosz stratégiáját, mellyel az ige bőséges gyümölcstermését igyekszik meghiúsítani életünkben.
– Mk 3:31-35; Kulcsige: Mk 3:33
Miközben Jézus tanított, megérkeztek hozzá családtagjai. A közelében lévő emberek szóltak neki arról, hogy odakint várakoznak hozzátartozói, de Jézus a lelki családhoz való tartozás fontosságára terelte figyelmüket. „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” – kérdezte hallgatóit.
– Mk 3:20-21; Kulcsige: Mk 3:21
Jézus mozgalmas szolgálatának híre eljutott családjához is, Názáretbe. Anyja és testvérei (Mk 6:3) valószínűleg értesültek arról, hogy Jézust azzal vádolják a jeruzsálemi írástudók, hogy ördög van benne. Eljöttek tehát érte, és haza akarták vinni még erősszakkal is.
Igehely: Gal 5:22–23; Mt 11:27–30 Kulcsige: Mt 11:29 „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”
Az Úr Jézusnak olyan elvárásai vannak a tanítványai felé, amik az (ó)emberi természettel teljesen ellentétesek, sőt megvalósítaniuk is lehetetlen volna, ha nem Ő lenne a Mesterük. Ismeri vérmérsékletünket, láthatatlan harcainkat, és tisztában van az emberek között való forgolódásunk minden aspektusával. Ezért beszél a megterhelődésről és megfáradásról, a lélek nyugtalankodásáról, amik rendszerint az emberi kapcsolatokban kialakuló egyenetlenségek, konfliktushelyzetek és a saját gyengeségünkre való összpontosítás miatt következnek be.