2017. április 29., szombat
– Ef 4:1-6
„Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre.” (1Thess 4:7) „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek!” (Fil 1:27)
Mindennapi áhítatok
2017. április 28., péntek
– Róm 11:25-32
Bele kell nyugodni abba, hogy senkinek nincs se joga, se ereje, hogy bármilyen területen kérdőre vonja a Teremtő Istent. Isten gondolataival nem lehet versenyt futni, s ha több olyan dolog van, amit nem értünk, nem az a megoldás, hogy sarkon fordulunk.
2017. április 27., csütörtök
– Ef 1:15-23
2014. március 20-án, egy négy és fél órás műtét után két rákos daganatot távolítottak el testemből. 1%-os esélyt sem adtak az orvosok a tovább élésre. De Isten határidőnaplójában valami más van beírva a nevem alatt.
2017. április 26., szerda
– 1Kor 1:4-9
Pál nem a korinthusi gyülekezet tagjainak gratulál, hogy engedték magukat beterelni a gyülekezetbe, hanem Istennek ad hálát hogy elhívta őket az Ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.
2017. április 25., kedd
– 1Kir 19:15-21
Elizeus jó hírnévnek örvendhetett, mivel nevének jelentése: Isten dicsősége. Abban az időben egy személy neve kiábrázolta a név viselőjének jellemét, vagy valamilyen tulajdonságát. Érdekes módon Isten folyamatosítani akarja a próféták sorát. Illés helyett már ott van az utód.
2017. április 24., hétfő
– Bír 6:11-24
Isten hatalmassága abban is világosan megmutatkozik, hogy Ő nem a Góliátokat választotta ki magának tervének megvalósítására, hanem az azoknál sokkal kisebbeket.
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”
Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.