2017. március 28., kedd
– Róma 8:1-17
A Római levél 8. fejezetében a test lelkünk bűnre és gonoszságra törekvő hajlamát jelenti. Ezt nevezzük még óembernek, bűnös természetnek is. Az új ember lelkünknek Isten felé törekvő hajlama.
– Róma 8:1-17
A Római levél 8. fejezetében a test lelkünk bűnre és gonoszságra törekvő hajlamát jelenti. Ezt nevezzük még óembernek, bűnös természetnek is. Az új ember lelkünknek Isten felé törekvő hajlama.
– Tit 2:11-15
Az ember szívesen elválasztja azt, amit Isten egybekötött (Mk 10:9). Így van ez a jócselekedetekkel is. Vannak, akik olyan Istenben hisznek, aki számukra csak egy végső lény, mindenek ősoka, kezdete és fenntartója.
– Róma 14:13-23
A hívő ember életében az új élet jelenléte és ereje leginkább a törekvéseink szintjén látható. Cselekedeteinkben tévedhetünk, vétkezhetünk (1Jn 2:1-2), de törekvéseinkben és vágyunkban, hogy Istennek tetsző életet éljünk, tökéletesek lehetünk.
– Zsolt 119:41-48
A Biblia leghosszabb zsoltárának visszatérő gondolata az Úr Igéje. Az író különböző fogalmakkal segíti a mondanivaló megértését: Az Úr törvénye, rendelkezése, döntése, parancsolatai, bizonyságai, intelmei, ígéretei. Értékes kijelentések hangoznak el Isten Igéjéről, pl.
– Róma 5:1-11
Vannak reménységek, amelyekről menetközben kiderül, hogy nem működő dolgokhoz fűződnek. Ezek csalódást és szégyent váltanak ki bennünk. De üdvösségünk reménysége nem ilyen. Ez nem szégyenít meg, mert sziklaszilárd a biztosíték: Isten szeretete, amely kitöltetett a szívünkbe a Szentlélek által.
– 1Kor 1:26-31
Elgondolkodtató ez az igeszakasz. Manapság sok gyülekezetben előtérben vannak a gazdagok, okosok, a világ szerint hatalmas emberek. Pedig Isten stratégiája egészen más volt. Isten a világ erőtlenjeit, lenézettjeit, a senkiket választotta ki magának. Célja az volt, hogy semmivé tegye a valakiket.
Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”
Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.