Igehely: Lk 15:1-7; Kulcsige: Lk 15:6 „Hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.”
Mindannyian átélhettük már a dolgaink elvesztése miatt való bosszankodás érzését, és a kétségbeesett keresés után a megtalálás örömét. Az Úr Jézus által elmondott példázatban nem egy kulcs vagy más tárgy elvesztéséről van szó, hanem egy elbarangolt bárány elveszett és kiszolgáltatott helyzetéről.
Akinek száz juha van, az meglehetősen gazdag ember. Nem okozott volna gazdasági nehézséget egy bárány elvesztése. Mindössze egyszázalékos veszteség, ami miatt nem érdemes ilyen méretű kockázatot vállalni. De Ő nem akarja, „hogy egy is elvesszen a kicsinyek közül” (Mt 18:14). Jézus nemcsak megőrizni, megtartani akar, hanem megkeresni, visszaszerezni a vére árán is. A megtalálás öröme még hangsúlyosabbá teszi azt, hogy a Jó Pásztornak mennyire értékes az elveszett bárány. Nem a magukat igazaknak vélő farizeusok miatt van az öröm, hanem az elveszett, de megtalált megtérő bűnös felett.
Ha önigazságunk és vallásosságunk szemüvegén át nézünk másokra, akkor hamar zúgolódunk és mérgelődünk, mint a farizeusok. De Jézus szemével nézve egymásra eljuthatunk az örömig. Isten ma is munkálkodik: keres, hogy az elveszettek hazatalálhassanak. Engedjük, hogy megkeressen, megtaláljon, hazavigyen, majd felhasználjon mások megkeresésére!
Fűrészes-Szálasi Roland
A megtérés helyes lelkülete
Igehely: Jer 29:10-14; Kulcsige: Jer 29:12 „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.”
Találkozunk 70 év múlva! – szinte elképzelhetetlen gondolat! Nemcsak azért, mert messze van, hanem azért is, mert annyi minden történhet addig! Isten mégis messze előre tekintve lát és ígér népének reményteljes jövőt. A megtérés lehetőségét kínálja fel a fogság lejártával. A bátorító szavak mögött egy olyan lelkületet mutat be a Jó Atya, amivel várja, hogy közeledjenek hozzá, hogy megkegyelmezhessen és meghallgathassa népét. Ez a megtérés lelkülete: segítségül hívni Őt, keresni Őt teljes szívből. A gőgös, a büszke, az önigazult ember nem találja meg Istent, mert nem is keresi. A megalázkodó, megtérésre vágyakozó ember előtt nyílik meg a kegyelem ajtaja.
Az, aki megtér, a megtérés helyes lelkületét képviselve, példa lehet mások számára, és így bemutathatja Jézust. Éppen ezért lelkületünk csak akkor válik helyessé, ha Krisztustól kapjuk. Milyen a krisztusi lelkület? Jézus megüresítette magát, szolgai formát öltött. Földi életében mindent kölcsön kapott, még a sírja sem volt a sajátja. A megtérés lelkülete megüresítésre, alázatra, Krisztus szerinti életre kell, hogy késztessen bennünket.
Fűrészes-Szálasi Roland
Új hozzászólás