2017. június 10., szombat
– Fil 2:1-4
Isten teremtői terve, hogy egymással jó közösségben legyünk. De a boldog közösségnek vannak akadályai és vannak feltételei is. Az akadályokat el kell hárítani, a feltételeknek pedig eleget kell tenni!
Mindennapi áhítatok
2017. június 9., péntek
– Róm 15:1-7
Két diák diplomázott egy híres egyetemen. A vizsgázók osztályában a legmagasabb fokú kitüntetést egy vak hallgató érte el. Amikor megkérdezték titka felől, elmondta, hogy eredményeinek felét barátjának köszönheti.
2017. június 8., csütörtök
– 1Kor 12:1-13
Isten Lelke az egység Lelke, de a különféle kegyelmi ajándékokról való helytelen gondolkodás szakadásokat idéz elő. Korintusban is voltak olyanok, akik a gyülekezetben különbséget akartak tenni a tagok között a kegyelmi ajándékok nagysága szerint.
2017. június 7., szerda
– Jer 32:36-44
Sajnos, a széthúzás átka nemcsak társadalmunkban, hanem nagyon sok baptista gyülekezetben is tapasztalható. A pártoskodások, hatalmi harcok egyre gyakoribbak. Vitatkozunk, hogy adott esetekben az igazságosságot vagy az irgalmasságot kell-e inkább érvényre juttatni.
2017. június 6., kedd
– Ef 4:1-16
Jézus, főpapi imádságában, több ízben is imádkozik a tanítványok egységéért.
2017. június 5., hétfő
– ApCsel 2:36-42
Minden ajándékot illik értékelni. De ajándék és ajándék között azért van különbség. Vannak gesztusajándékok, amelyek nem hordoznak nagy értéket, de kifejezik az ajándékozó figyelmességét. Értékesebbek azok az ajándékok, amelyekért az ajándékozó áldozatot hoz, amelyek már neki is sokba kerülnek.
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”
Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.