2024. április 6., szombat

DÉLELŐTT | 
Jézus az ő követésének áráról tanít

Igehely: Mt 16:24–28; Kulcsige: Mt 16:25 „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.”

Jézus elmondta, mit jelent őt követni. Azt is, hogy ennek ára van: aki őt követi, annak fel kell vennie a keresztet. Aki a keresztet vitte, tudta, hogy szenvedni fog. Erre figyelmeztet Jézus: a követése szenvedésbe kerül. Van olyan szenvedés, amit a környezetünkben élők okoznak. Lesz részünk megvetésben, mert Jézushoz igazodunk, csúfolásban, mert nem a világ szerint élünk. Ezeket mind el kell szenvedni érette, és nem szabad meghátrálni. „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben.” (Mt 5:11–12a)

De van egy belső szenvedésünk is, amikor az ő akarata keresztezi a miénket. Mi szeretnénk valamit, de azt ő keresztülhúzza, és más irányt mutat. Ezt a keresztet is fel kell venni, és engedni, hogy ő vezessen. Pál életében is volt olyan, amit az Úr nem engedett meg neki, és ő abban engedelmes volt (ApCsel 16:7–10). Hallgatott Jézusra. Megtagadni magunkat ezt jelenti: feladom a saját akaratomat, énemet, és engedelmeskedek az én Uramnak, Jézus Krisztusnak.

Vállaljuk-e, hogy ilyen áron is követjük Jézust? Pál apostol azt mondta, hogy igen, még az élete sem drága. Legyen nekünk is mély ragaszkodásunk, és legyünk hűségesek hozzá!

Budai Lajos Dániel

DÉLUTÁN | 

Maga mellé vesz minket

Igehely: Jn 14:1–6; Kulcsige: Jn 14:3 „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.”

A katonaságnál volt egy civil munkás, aki szeretett maga mellé venni minket, katonákat. Amikor elkéreztetett a tisztünktől, tudtuk, hogy ő majd parancsol, mi pedig majd dolgozunk egész áldott nap. Amikor Jézus azt mondta, hogy maga mellé vesz, azt ígérte, hogy a helyért ő fog megdolgozni, és az elkészített helyre ő fog felkészíteni és elkísérni is minket. Kereszthalála által megváltott, feltámadása által megnyitotta a mennybe vezető utat. Minden készen van, csak el kell hinni, hogy ez így van. Ő végezte el, és fel akar készíteni a mennyei országlásra, hogy maga mellé vehessen minket a földi évek után.

Azért is hihetjük, hogy van mennyország, mert Jézus Krisztus onnan jött a földre. Ismeri, milyen a túlvilág, ezért megbízható, amit róla mond. Akik hittek és előre mentek, azok jó helyen vannak, mert elfoglalták a Jézus által készített helyet. Ahol Jézus van, ott jó lenni. Ha ketten-hárman a nevében összejönnek, ő ott van, és kiárad a szeretete. A mennyben is ott van, jó lesz vele lenni. Ha itt ilyen kedves a jelenléte, milyen szép és jó lesz majd ott?!

„Jézus, lelkem Megváltója, végy kebledre engemet, mert a vizek jönnek zúgva, s közeleg a fergeteg. Rejts el engem a veszélyben, míg bevégzem éltemet, vezess biztos révbe engem, s vedd magadhoz lelkemet.” (HH 367.)

Budai Lajos Dániel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Jel 6:9–11; Kulcsige: Jel 6:11 „Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.”

A világtörténelemben számtalan, különböző ideológiáért, célokért mártírhalált szenvedett emberről tudunk. Sajnos, áldozatuk sok esetben értelmetlennek bizonyult. A mai igénk arról tanúskodik, hogy a keresztyén vértanúk lelke a mennyei oltár alatt van, vagyis ők Isten közvetlen közelében várják a feltámadás ama nagy napját. Ők már ott vannak. Ott vannak, ahova vágytak. A legcsodálatosabb, hogy már rajtuk van az a fehér ruha, amely a Bárány vérében mosatott fehérre. A vérben, amely a golgotai kereszten ontatott ki, tökéletes és örökérvényű áldozatul.