Mindennapi áhítatok

2017. július 4., kedd

Kulcsige: Zsolt 106:20-21 „Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával. Megfeledkeztek szabadító Istenükről, aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban.”

A sátánnak az a célja, hogy beolvasszon a világba. Nem a vallásos szertartások sokasága zavarja, hanem Isten imádása. És ezzel az élettelen vallásos kerettel hányan megelégszenek, sőt dicsekszenek?!

2017. július 2., vasárnap

Kulcsige: 2Móz 20:3-5 „Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem.”

Atyánk azt akarja, hogy a szeretet kössön hozzá és nem valamilyen érdek. Ő érettünk mindent szeretetből cselekedett. Ezért hallgatta meg kérésünket és emelte ki a sátán nyomorgató fogságából életünket. Hozzá bármilyen mélyre is süllyedtünk, mindig hittel közeledhetünk.

2017. július 1., szombat

Kulcsige: Mt 5:9 „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”

A békességet sokkal többen kívánják, mint munkálják. Mennyi áldozathozatalra vagyunk készek környezetünk békéjéért? Igazunkért nem perelni, a munka terhét felvállalni, megjegyzésekre nem reagálni... Ha szeretnénk győzni, akkor gyorsan reagáló énünket meg kell faragni.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.