2017. május 9., kedd

DÉLELŐTT | 
Mennyei gabona Izráelnek

– Zsolt 78:18-32 Kulcsige: Zsolt 78:24

Isten népét a pusztán keresztül akarta vezetni, és ott kívánt gondoskodni róluk. Az Úr értette és hallotta a kísértés vezérgondolatát: „Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni és húsról gondoskodni népének?” (19b-20. v.) Felülről, az angyalok világából hullatott naponként mannát bőségesen. Mikor hús kellett, a Sínai-félszigettől keletre feltámadt a szél, majd déli irányt váltott. Fáradt fürjek, amiket a szél hordozott, ellepték a tábort. Jól lehetett lakni fürjhússal.
A gondoskodásban ítélet is volt: a mohó nép elhullt húsmérgezésben. Azonban nem vonták le a lelki tanulságot: mindamellett is újra vétkeznek, és nem hittek az ő csodadolgaiban (32. v.). Annyi jóság és gondviselés mellett sem ismerték meg Izráel Istenét, és nem adtak neki hálát.
Miért nem tudtak örülni Izráel fiai a mennyből kapott kenyérnek?
Vajon én értékelem Isten naponkénti gondviselését?

Kaszta Áron

DÉLUTÁN | 

A fegyelmezés kihívása

– Péld 29:1-15

Minden gyermekben ott van a rosszra való hajlam, mert atyáinktól örökölt hiábavaló természetünk van. A Biblia, mint Isten bölcs tanítása, abban is útmutató számunkra, hogy a gyermeket milyen módon fegyelmezzük. Társadalmunkban sokat vitatott kérdés a fegyelmezés: kell-e egyáltalán, ha igen, milyen eszközökkel stb. Nyilván vannak, akik e területen túlkapásokba esnek, amikor már nem fegyelmezésről, hanem brutalitásról beszélünk.
A Biblia tanít a fegyelmezés bölcs gyakorlására, és ebből adódóan a bölcs életre.
A bölcs élet, úgy a társadalomban, mint az Isten népe között is, kívánatos. A fegyelmezés legfőbb célja a gyermek kárhozattól való megmentése kell legyen.
Arról is beszél az ige, hogy ha nincs fegyelem, és szabadjára van engedve minden, az milyen káros hatással van a gyermek életére. Amikor nincs kerítés, ami megóvja a gyermeket, és határt szabjon, akkor olyan, mint a szilaj csikó, ami vesztébe vágtat.
Elfogadjuk, hogy a Biblia fegyelmezési módszere ma is megállja a helyét, és csak hasznára lehet a gyermeknek. Aki pedig a fenyítésnek ellene áll, irgalmatlanul összetöretik.

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.