2017. május 10., szerda

DÉLELŐTT | 
Illés táplálása hollók által

– 1Kir 17:1-6 Kulcsige: 1Kir 17:6

Isten válaszát a nép bálványimádása miatt Illés vitte el a nép fejének, Akháb királynak. A király sem volt jobb, mint a népe. Az Úr szárazságot és éhínséget helyezett kilátásba. Feloldást ez alól a fenyítés alól kizárólag csak Illés szavai hozhattak. Éppen ezért Isten elrejtette őt imádó, igaz emberét a Kerít-patak mellett.
A patakot Illés jól ismerte, a Jordántól keletre feküdt. Félreeső partjainál a próféta menedéket és oltalmat talált. Eső nem zavarta, ivóvize pedig volt. A szintén inni járó hollók húst és kenyeret hoztak neki a csőrükben. Az ösztöneik által vezérelt madarak Isten gondviselésének eszközeivé váltak. A Teremtő Isten által irányítva zsákmányukkal a Kerít-patak felé mentek. Amikor vizet akartak inni, letették a zsákmányt a földre. Illés pedig megkapta Isten gondviselése folytán a táplálékát.
Mit tehetett Illés, amíg a patak mellett ült?

Kaszta Áron

DÉLUTÁN | 

A gondoskodás kihívása

– 2Móz 2:1-25

A szülőknek minden időben komoly kihívásokkal kellett szembenézniük. Volt idő, amikor a körülmények csak nehezítették a szülői feladatot. Mózes idejében többszörös kihívásnak voltak áldozatai a szülők. Már a gyermek fogantatásakor sok kérdés felmerült bennük, aztán amikor megszületett a gyermek, először a halállal kellett szembenéznie, nem az élettel. Ha a zsidó szülők nem vállalták a gondoskodás kihívását, a gyermeknek esélye sem volt az életben maradásra. Mózes anyja abban a nehéz időben is vállalja, hogy gyermekét megszüli, gondoskodik róla és felneveli.
Az anyai gondoskodás nem ismer határokat, szembenéz a rendszerrel, a gyilkos tervvel. Találékonyan rejtegeti, neveli fiát. A gondoskodás kihívása később meghozza gyümölcsét, végül Mózes azzá lesz, amivé lennie kell, mivel egy gondoskodó édesanya eszköz volt Isten kezében. A hívő édesanyáknak ma is nagy kihívás a lelki-szellemi gondoskodás, ami nem marad jutalom nélkül Isten részéről.

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!