– 1Kor 12:1-13
Isten Lelke az egység Lelke, de a különféle kegyelmi ajándékokról való helytelen gondolkodás szakadásokat idéz elő. Korintusban is voltak olyanok, akik a gyülekezetben különbséget akartak tenni a tagok között a kegyelmi ajándékok nagysága szerint.
– Jer 32:36-44
Sajnos, a széthúzás átka nemcsak társadalmunkban, hanem nagyon sok baptista gyülekezetben is tapasztalható. A pártoskodások, hatalmi harcok egyre gyakoribbak. Vitatkozunk, hogy adott esetekben az igazságosságot vagy az irgalmasságot kell-e inkább érvényre juttatni.
– Ef 4:1-16
Jézus, főpapi imádságában, több ízben is imádkozik a tanítványok egységéért.
– ApCsel 2:36-42
Minden ajándékot illik értékelni. De ajándék és ajándék között azért van különbség. Vannak gesztusajándékok, amelyek nem hordoznak nagy értéket, de kifejezik az ajándékozó figyelmességét. Értékesebbek azok az ajándékok, amelyekért az ajándékozó áldozatot hoz, amelyek már neki is sokba kerülnek.
– ApCsel 2:1-13
Pünkösd napja eljött! Az ószövetségi pünkösd a hálaadás ünnepe volt.
– Róm 9:1-29
Az egyén vagy egy nép kiválasztása Isten szuverén joga, szeretetének a megnyilvánulása. Pünkösdig ez a kiváltság csak a földi Izráelé, attól errefelé a pogányoké is.
Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”
Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.