RMBGySz*

2018. április 27., péntek

DÉLELŐTT | 

Gondja van a betegre

Igehely: Jak 5:13-15; Kulcsige: Jak 5:15 „És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.”

Az Ige arra tanít, hogy gondoljunk testvéreinkre és legyünk együtt érzők velük. A betegek egy külön csoportot alkotnak, hiszen többségük segítségre, gondoskodásra szorul. Istennek gondja van a betegekre, és minket is bevon a gondoskodásba. Az első lépést a betegnek kell megtennie, imádkoznia kell Istenhez. Sajnos, vannak olyanok is, akik máskor nem imádkoznak, csak amikor betegek. Mi imádkozzunk a betegség alatt, de ne feledkezzünk meg a dicsőítésről sem, miután meggyógyultunk. Előfordulhat, hogy a fájdalom, tehetetlenség, csüggedés miatt a beteg nem tud Istenhez fordulni. A gutaütöttet fizikailag vitték Jézushoz, mi imában kell vigyük betegeinket Isten elé. Ezt a közbenjárást hittel kell tennünk, hogy megtapasztaljuk, Istennek ma is gondja van a betegekre, mert Ő ad mind fizikai, mind lelki gyógyulást.

Kinek mondod el először a hozzád érkező imakéréseket: Istennek vagy testvéreidnek? Megbíznak-e benned testvéreid a gyülekezetben úgy, hogy rád merjék bízni akár testi, akár lelki problémáikat?

Szeghalmi Győző

DÉLUTÁN | 

Most légy csendben (veszteg)

Igehely: 2Móz 14:9-14

A Vörös-tengeri átkelésnél Isten népe a szabadulás legnagyszerűbb pillanatához érkezett. S mit látunk? Kívül harc, belül félelem (2Kor 7:5b)… A fáraó közeledő hadserege láttán a félelem eltorzítja emlékeiket, szétzúzza bizalmukat a „hatalmas kézzel” szabadító Isten iránt. S a felkorbácsolt indulatukban zúgolódásban törnek ki (11-12.v.). Ilyen a hitetlenség vaksága: csak tévelyeg és Isten útjait hamisan ítéli meg. Megesett ez Dáviddal (1Sám 27:1), Illéssel is (1Kir 19:3-4). Ez a hitetlenség tegnap és ma ugyanaz. Nehézségeket támaszt. Majd arra sarkall, hogy azokat a maga hiábavaló igyekezetével szüntesse meg. Pedig így semmit sem érünk el. De ha ilyen pillanatokban „megállunk”, „veszteg maradunk”, akkor a hitetlenség helyébe a cselekvő Isten lép.

A hit megtanít a láthatatlanokra nézni (Zsid 11:1). A hit az, amely a nehézségek fölé emeli a lelket, egyenesen Istenhez (Zsolt 25:1b-2). És csakis a hit által jutunk el az Ő szándékainak megismerésére (Zsolt 16:11). Testvér, a nehéz helyzetben maradj te is veszteg hited csendjében, mert bizonyos: „az Úr harcol értünk”!

Leopold László

2018.04.27.