Kulcsige: Kol 3:5 „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.”
Egy olyan küzdelemre kapunk felszólítást melyhez egyszer készség kell és csak aztán képesség.
Kulcsige: Zsolt 16:4 „Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.”
Amíg nyomúságban vagy, addig nem találtad meg Isten által kijelölt helyedet. Akik Jézust követik, azoknak ígéretük van arra, hogy terhes igájukat leveszi és nyugalmukat biztosítja. Ez nem csak sírig tartó kényelmet jelent.
Kulcsige: Hós 11:2 „Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek.”
Meghívók sokaságával vagyunk „körültapétázva”. Hány meghívásnak kellene eleget tenni, van akit nem lehet visszautasítani… Hova fér bele ebbe a zsúfolt programba Isten akarata?
Kulcsige: Bír 10:14 „Menjetek, és kiáltsatok segítségért azokhoz az istenekhez, akiket választottatok, szabadítsanak meg benneteket azok a szükség idején!”
Aki meg tudja magát alázni annak Isten kész segíteni!
Kulcsige: Zsolt 106:20-21 „Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával. Megfeledkeztek szabadító Istenükről, aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban.”
A sátánnak az a célja, hogy beolvasszon a világba. Nem a vallásos szertartások sokasága zavarja, hanem Isten imádása. És ezzel az élettelen vallásos kerettel hányan megelégszenek, sőt dicsekszenek?!
Kulcsige: Jón 2:9 „Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket.”
Válassz! Mindenkinek meg kell hoznia saját döntését: kész-e Krisztust szolgálni, vagy hagyja továbbmenni. Mindazt bálványnak kell nevezni, amire kész vagy Jézust lecserélni. A bálványokra (emberek, tárgyak, vágyak) áldozni kell.
Igehely: Gal 5:22–23; Mt 11:27–30 Kulcsige: Mt 11:29 „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”
Az Úr Jézusnak olyan elvárásai vannak a tanítványai felé, amik az (ó)emberi természettel teljesen ellentétesek, sőt megvalósítaniuk is lehetetlen volna, ha nem Ő lenne a Mesterük. Ismeri vérmérsékletünket, láthatatlan harcainkat, és tisztában van az emberek között való forgolódásunk minden aspektusával. Ezért beszél a megterhelődésről és megfáradásról, a lélek nyugtalankodásáról, amik rendszerint az emberi kapcsolatokban kialakuló egyenetlenségek, konfliktushelyzetek és a saját gyengeségünkre való összpontosítás miatt következnek be.