2021. július 5., hétfő

DÉLELŐTT | 
A természet Isten kommunikációs csatornája

Igehely: Ézs 45:5-8; Kulcsige: Ézs 45:8 „Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az Úr teremtettem mindezt.”

„Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kívül nincs Isten!” – hangzik Isten önkijelentése. Vitathatatlanul igazak ezek a szavak. Az írott Ige mellett a természet is magában hordozza az isteni kijelentést. Ez egy olyan csatorna, melynek a szavát mindenki megértheti, még olyanok is, akik nem ismerik az Írást. Ahogyan felismerhető egy mester a munkája, stílusa után, ugyanúgy a nagy Mester is felismerhető a művéből, amit alkotott.

Pál a következőképpen vélekedik a természet prédikációjáról: „Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik” (Róm 1:20). Ki lehet majd az, aki megpróbál az ítélet napján védekezni a tudatlanságával? Többen is kérdeztek afelől, hogy mi történik azokkal, akik nem hallottak Krisztusról, ők is meg lesznek ítélve? Arról, amit nem hallottak, nem tehetnek, ha Krisztusról nem hallottak, azért nem vonják őket felelősségre, nem ítélik el. De ha a természetből sem látták meg az Urat, azért már igen (Gooding és Lennox). Nyissa meg Urunk szemeinket, hogy lássunk!

Molnár Ottó

DÉLUTÁN | 

A nagy nap ítélete

Igehely: Júd 1–7; Kulcsige: Júd 6 „Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva a nagy nap ítéletére.”

„Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért” (Júd 3). „De a ki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül” (Mt 24:13). Júdás röviden bemutatja, hogy mi következik azokra, akik nem maradnak meg a hitben.

Izráel példája utal arra, hogy az Egyiptomból való szabadulás a hitetlenek számára a halált jelentette. Isten vesztette el őket. Hit nélkül nem állhatunk meg ama napon, számunkra az örök pusztulást eredményezné. A következő leírás az angyalok világát tárja fel, mégpedig a hűtlenné vált angyalokét; őket bilincsekben és sötétségben tartja Isten hatalma az ítéletnapig. Hűtlenségünk rabságot és ítéletet von maga után. Ama napon kiderül a valódi hűség rólunk is. Harmadiknak a Sodoma képében tükröződő istentelenség, istennélküliség megítélését olvashatjuk. „És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. És elsüllyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is” (1Móz 19:24-25).

Intsen meg bennünket Isten igéje, hogy ne ítéletet kelljen várjunk!

Molnár Ottó

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 13:16–32 Kulcsige: ApCsel 13:22 „Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: «Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.»”

Igeszakaszunk úgy utal Dávidra, mint Isten szíve szerinti férfira. Minden bukása és kudarca ellenére így emlékezik meg róla az Újszövetség. Pedig csak annyira volt tökéletes, mint bármelyik kisgyermek, akit az édesapja végtelenül szeret. Isten Dávidban való örömének nem a Dávid teljesítménye, hanem az Ő szíve volt az oka.