2017. július 3., hétfő

DÉLELŐTT | 
Ne hagyd el jótevőd!

Kulcsige: Jón 2:9 „Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket.”

Válassz! Mindenkinek meg kell hoznia saját döntését: kész-e Krisztust szolgálni, vagy hagyja továbbmenni. Mindazt bálványnak kell nevezni, amire kész vagy Jézust lecserélni. A bálványokra (emberek, tárgyak, vágyak) áldozni kell. Ezeket válasszuk, vagy Krisztust, aki kész volt magát feláldozni és van hatalma a sátánnal szemben megoltalmazni?
Mennyi erőt, időt, pénzt fektetünk bele álmainkba és milyen keveset Urunk szolgálatába! Amikor semmiben nem vagyunk akadályoztatva könnyen válunk a kívánságok szolgájává. De vajon azért nyertünk irgalmat, hogy megvalósítsuk álmainkat? Hányszor kérdeztük meg: mit tervezett velünk, amiért megmentette életünk? Minden utálatos előtte, ami elválaszt tőle! Ő nyilvánvalóvá tette szíve szándékát, amikor érettünk keresztre adta egyszülött Fiát. Most nekünk kell döntenünk: készek vagyunk-e osztatlan szívvel neki szolgálni, vagy az engedetlenséget válasszuk, és hűtlenségünk következményét vállaljuk? A döntést neked kell meghoznod: bálványodat vagy Megmentődet választod!

Bocskor Viktor

DÉLUTÁN | 

Beszélj Isten hűségéről!

Zsolt 40:7-11

Urunk tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Szövetsége és hűsége megmarad nemzedékről nemzedékre. Mi viszont változunk, felejtünk, torzulunk. Szívünk kihűl, lelkesedésünk megkopik. Hamar elfelejtjük a tegnapi szabadulást, gyógyulást, vagy éppen a múltba ragadva próbálunk a tegnapi mannából jóllakni. Szeretnénk figyelmet kérni újra Istentől, de Baál papjaihoz hasonlóan, oltárunkra, áldozatunkra, nem jön a mennyből tűz. Az ébredés tüzét nem tudjuk megvásárolni böjtjeinkkel és áldozatainkkal. Dávid király észrevette ezt, ezért a nyomorúság idején bizalommal az Úr jelenlétébe húzódott és várt. Hitte, hogy Isten cselekedni fog, és nem neki kell erre őt rávennie. Bízott Isten hűségében, hiszen szabadítására ő ígéretet tett a múltban. Isten szabadítása nem hűségünkre adott válasza, hanem az ő hűségének gyümölcse. Amikor ezt megértjük, bizonyságtételünk főszereplője többé már nem mi leszünk. Isten szentjei nem a mi lelki nagyságunkat, élményeinket fogják csodálni, hanem a szabadító Istent. Igazságát, hűségét, szabadítását és szeretetét átélve egy módon válaszolhatunk helyesen: „Itt vagyok, Uram, hogy akaratodat megtegyem.”

Nagy Kasza Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Jn 10:31–42 Kulcsige: Jn 10:35 „Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni.”

Az Úr Jézus idejében élő farizeusok semmiképpen nem tudták elfogadni, hogy Ő az Isten Fia, az Atyától lett elküldve, és az Atyával egy. Sőt ezt káromlásnak minősítették, és ezért meg akarták Őt kövezni. A farizeusok és az írástudók nem tudták ezt megérteni, mert nem tartoztak a Jó Pásztor juhai közé.

Isten adhat és adott is némely személyeknek tekintélyt, hatalmat, hogy igazságot és törvényeket alkossanak. Azt olvassuk: „istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan” (Zsolt 82:6). De megmásíthatatlan és érvényteleníthetetlen törvényt csak Isten adhat.