Mindennapi áhítatok

2017. július 23., vasárnap

Kulcsige: Jer 17:7 „De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma.”

Az emberek többségét mindig is foglalkoztatta, milyen lesz a jövő, vajon mire számíthatunk, hogyan készüljek fel rá? Ámde a jövőt nem ismerhetjük, viszont felkészülhetünk rá. És ha azt szeretnénk, hogy jövőnk reményteljes legyen, akkor annak alapját a jelenben kell leraknunk.

2017. július 22., szombat

Kulcsige: ApCsel 4:31 „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.”

A héten imádkozni tanított Atyánk. A Jézus vérén megváltottak közösségben is imádkoznak. Emlékszem, amikor imatársainkkal összefogtunk, az Úr akaratát keresve böjtben és imában, és megtapasztaltuk Isten vezetését. Közösségi imaéletünk az egyéni imaélet visszatükröződése.

2017. július 21., péntek

Kulcsige: Lk 18:14 „Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Az ÉN-nek hódolni nagyon kimerítő, bűzlő, visszataszító „istentisztelet.” Vannak, akik istentisztelet címén az énjüket tisztelik. Vérig sértődnek, ha nem méltatják az emberek érdemeiket, vagy ha valaki csak egy kicsit is negatívabban látja őket, mint ők saját magukat.

2017. július 20., csütörtök

Kulcsige: 2Kir 19:19 „De most te, Urunk, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Uram, az egyedüli Isten!”

Hajlamosak vagyunk szkeptikusan tekinteni a bajban elmondott imákra, fogadalmakra, hisz a nyomorúságban még az ateista is Istenhez kiált. Az Úr bölcs akarata szerint válaszol ezekre az imákra is, és javunkra fordíthatja a nyomorúságot.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 25:11–15 Kulcsige: Péld 25:15 „Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.”

Az aranyalma ezüsttányéron gyönyörű és kívánatos. Ilyen a helyén mondott ige (11.v.). De ahhoz, hogy helyén tudjuk mondani, ki kell várni és fel kell ismerni ennek az idejét. Ehhez türelem és bölcsesség kell. Nem mindegy, hogyan mondjuk és hogyan fogadjuk az intést, feddést (12.v.). A szóláshoz bölcsesség, a fogadáshoz engedelmes lelkület kell. Ahogy mondjuk és ahogy fogadjuk az intést, az elárulja, hogy mi lakik a szívünkben. Legyünk Istennek megbízható követei, akikben gyönyörködik az Úr (13.v.).