Igehely: Mt 15:1-9; Kulcsige: Mt 15:3 „Ő így válaszolt nekik: És ti miért szegitek meg Isten parancsolatát a ti hagyományotokért?”
Nemrég egyik idős testvér a gyülekezetben kezdés előtt ezt mondta nekem: régen (az ő fiatalkorában) meg volt szabva, hogy kezdés előtt a gyülekezetben hogy kell viselkedni, miről szabad beszélgetni, hogyan kell ülni a padban, mit kell olvasni.
Igehely: Neh 8:1-12; Kulcsige: Neh 8:8 „Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.”
Egyszer egy lelkipásztor vendégszolgálatra hívott meg egy másik lelkipásztort, akit úgy ismert, hogy az Úr használja, és igehirdetései során sokan megtérnek, mások lelkileg megújulnak, a hallgatók élete pozitívan megváltozik. Így történt ez most is.
Igehely: 5Móz 4:1-10; Kulcsige: 5Móz 4:2 „Semmit se tegyetek hozzá ahhoz, amit megparancsolok nektek, és semmit se vegyetek el belőle! Tartsátok meg Isteneteknek, az Úrnak parancsolatait, amelyeket megparancsolok nektek. 5Móz 13,1 ; Jel 22,18-19”
Minden országban megszokott dolog, hogy azokat a rendeléseket, törvényeket, amelyeket a Parlamentben megszavaznak, időközönként módosítják, egyeseket eltörölnek vagy újakat hoznak. Változik a társadalom, a körülmények, a szükség.
Igehely: Róm 15:1-6 „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére. Hiszen Krisztus sem a maga kedvére élt, hanem amint meg van írva: „A te gyalázóid gyalázásai hullottak énreám.” Zsolt 69,10 Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, Fil 2,2 hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.”
Nemcsak Nyugaton, a szomszéd országokban, hanem immár itthon is, a saját városunkban, falunkban, nagy vagy kis gyülekezetünkben kell szembenéznünk azzal, hogy egyre többen döntenek amellett, hogy kilépnek a közösségből, újakat alapítanak, vagy ezekhez csatlakoznak.
Igehely: Mt 21:1-7; Kulcsige: Mt 21:3 „Ha valaki szólna nektek, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.”
Teológiai képzésem első éveiben egyik társammal elmentünk egy gyülekezetbe. Virágvasárnap volt.
Igehely: Mt 6:27-34; Kulcsige: Mt 6:28 „Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak.”
Jézus nem volt közömbös a növényvilág iránt, de nem is tulajdonított annak túlzott jelentőséget. Tudott gyönyörködni a fák és virágok szépségében, és lelkesedéssel hívta fel mások figyelmét káprázatos díszükre. Jézus mindezekben a Teremtő hatalmát és gondoskodását látta.
Igehely: 4Móz 9:15-23; Kulcsige: 4Móz 9:23 „Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. Megtartották az Úr rendelkezését, az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.”
Isten soha nem hagyta vezetés nélkül népét. Csodálatos és félelmetes lehetett, amikor a felhő- és a tűzoszlop megindult, majd megállt. Talán gondoltunk már arra mi is, hogy mennyivel könnyebben lehetett így követni Istent, hiszen láthatóak voltak az égi jelek. Mégis eltévedt az Isten népe, és sokan járnak így ma is. Mi a probléma? Az isteni akarat elfogadása: miért most állunk meg, miért arra megyünk, most nincs kedvem, nincs erőm indulni, másképp gondolom, nem így szeretném! Megannyi emberi kívánság, akarat, amely akadálya lehet az Isten követésének.