Igehely: 2Pt 3:14-18; Kulcsige: 2Pt 3:18 „Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!”
Az elmúlt héten több szempontból próbáltuk vizsgálni a kegyelmet. Az első három nap azt néztük meg, hogy Isten részéről mit jelent a kegyelem, most az utólsó napokban pedig azt vizsgáltuk, hogyan vált elérhetővé számunkra a kegyelem.
Igehely: 2Kor 12:1-10; Kulcsige: „De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”
Nemrég egy internetes igehirdetésben a következő kijelentést hallottam: „ha az egyik napról a másikra éltek valamennyien, akkor meg vagytok áldva minden dolgotokban”. Sokszor azt várnánk a kegyelemtől, hogy az életünk minden területén áldásokat kapjunk. De vajon ez az irányzat teljesen biblikus?
Igehely: Ám 7:1-9; Kulcsige: Ám 7:6 „Megbánta ezt az Úr: Ez sem történik meg! – mondta az én Uram, az Úr.”
Ámósz, az Istentől kapott látomások során kétszer szólította meg az Urat, és kérte tőle a kegyelmet. Először ezt mondja „Ó Uram, Uram bocsáss meg”.
Igehely: 1Móz 6:5-14; Kulcsige: 1Móz 6:8 „De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt.”
Az előző napokban a kegyelemnek néhány jellemzőjét ismerhettük meg:
- Öröklétben részesít
- Isten gazdagságából fakad
- Isten ajándéka
Igehely: Ef 2:1-10; Kulcsige: Ef 2:8 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka.”
Visszaemlékszem, hogy kiskoromban mennyire vártuk testvéremmel a karácsonyt és a születésnapunkat. Ez azért volt, mert mindig kaptunk valami kis ajándékot. Nem voltunk egy túl gazdag család, de szüleim meghozták azt az áldozatot, hogy ezeken az ünnepeken mindig legyen valami ajándék.
Igehely: Ef 1:3-14; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint.”
Amikor egy király nem csak a palotában űl mindenkit kioktatva, hanem kint van a frontvonalon és harcol az ő népéért, akkor azt írják a krónikákban róla, hogy dicsőséges tetteket vitt véghez!
Igehely: 4Móz 9:15-23; Kulcsige: 4Móz 9:23 „Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. Megtartották az Úr rendelkezését, az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.”
Isten soha nem hagyta vezetés nélkül népét. Csodálatos és félelmetes lehetett, amikor a felhő- és a tűzoszlop megindult, majd megállt. Talán gondoltunk már arra mi is, hogy mennyivel könnyebben lehetett így követni Istent, hiszen láthatóak voltak az égi jelek. Mégis eltévedt az Isten népe, és sokan járnak így ma is. Mi a probléma? Az isteni akarat elfogadása: miért most állunk meg, miért arra megyünk, most nincs kedvem, nincs erőm indulni, másképp gondolom, nem így szeretném! Megannyi emberi kívánság, akarat, amely akadálya lehet az Isten követésének.