Mindennapi áhítatok

2018. október 6., szombat

Igehely: Mt 12:33-37; Kulcsige: Mt 12:36 „De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.”

Mint ahogy tegnap reggel, ma is kiderül az igéből, hogy szavaink elárulják, milyen a szívünk. A gyümölcs is messziről elárulja, milyen a fa. A szív olyan, mint egy kincsesláda, a száj olyan, mint egy ajtó, melyen keresztül felszínre kerülnek a mélyen rejtőző dolgok.

2018. október 5., péntek

Igehely: Jak 3:1-12; Kulcsige: Jak 3:8 „A nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel.”

Megalázó kijelentés, hogy „sokat vétkezünk mindnyájan”. Megdöbbentőbb, hogy Jakab magára is és a hívőkre is érti, akiknek ír. Ezért van szükségünk a kegyelemre minden nap, minden órában. Ezért elengedhetetlen töredelmes és bűnbánó magatartással élni.

2018. október 4., csütörtök

Igehely: 1Pt 2:20-23; Kulcsige: 1Pt 2:22 „Ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját.”

Hajlamos vagyok úgy gondolkodni, hogy ha valami bűnt, hibát elkövetek, és szidnak érte, én pedig nem szólok vissza, az már nagy teljesítmény. Megdicsérem magam - jól vizsgáztam türelemből. Ha viszont az Úr Jézusra nézek és az ő igéjének a tükrébe, akkor látom gyarlóságom, tévedésem még ebben is.

2018. október 3., szerda

Igehely: Mk 14:56-64; Kulcsige: Mk 14:56 „Mert sokan tettek hamis tanúvallomást ellene, de a vallomások nem egyeztek.”

Az Úr Jézus ellen sok hamis vádat hoztak fel ellenségei, hogy elveszítsék őt, de olyan tiszta volt az élete, hogy sehogy nem tudták befeketíteni. Akkor egyesek kiragadtak valamit az ő beszédéből, és azzal akarták megvádolni, hogy az ő templomukat le akarta rombolni.

2018. október 2., kedd

Igehely: Ézs 50:4-11; Kulcsige: Ézs 50:4 „Az én Uram, az Úr megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként.”

Az Úr Jézus Krisztusról szól ez az ige, aki példa volt mindenben. Úgy tanított, úgy szenvedett, úgy dicsőült meg, mint senki más. Mégis az ő tanítványaiként hozzá hasonlóknak kell lennünk, hogy vele együtt megdicsőüljünk. Ő testben megjelent Isten (1Jn 4:2-3).

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.