Tanítványi hallgatás mesteri módon
Igehely: Ézs 50:4-11; Kulcsige: Ézs 50:4 „Az én Uram, az Úr megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként.”
Az Úr Jézus Krisztusról szól ez az ige, aki példa volt mindenben. Úgy tanított, úgy szenvedett, úgy dicsőült meg, mint senki más. Mégis az ő tanítványaiként hozzá hasonlóknak kell lennünk, hogy vele együtt megdicsőüljünk. Ő testben megjelent Isten (1Jn 4:2-3). Mégis sokat imádkozott, állandóan kapcsolatban volt az Atyával!
Mi először bölcs nyelvet szeretnénk, hogy tudjunk erősíteni másokat. Még az igehirdetést is képesek vagyunk másoknak hallgatni. De látjuk, hogy a gyógyító, erősítő beszédhez fel kell ébredjen, és meg kell nyíljon a fül az Úr számára. Csak az tud erősíteni, akit Ő feltölt, csak az tud tanítani, ki maga is tanul, az tud tanítványozni, ki maga is tanítvány. A forrás Jézus, belőle kell megtöltődnünk, hogy másokat felüdítsünk. Mennyit töltekezel az igével? Memorizálod? Tanulmányozod? Minden reggel? Hogy mennyire hatékony a mi beszédünk a megerősítésre, a vigasztalásra, az útmutatásra, a lelkek megmentésére, a gyülekezet építésére az ezektől a korai óráktól függ. Lásd az Isten arcát, mielőtt látnád az ember arcát minden nap (Robert Murray MCheyne) Ha viszont hallottad az Úr hangját, akkor ne légy engedetlen, és ne hátrálj meg soha.
Kelemen J. Sándor
Baráti közösségvállalás
Igehely: 1Sám 20:30-42
Mindannyian kerülünk olyan helyzetbe, amikor a saját, a családi és az Isten népének érdekei közt kell választanunk. Olykor rendkívüli a tét! Mondd, te mit választottál?
Jónátán önzetlenül tudott örvendeni az ismeretlenségből felbukkanó Dávid minden győzelmének, bölcs viselkedésének. Tudta, hogy Dávidot szereti az Úr. Tapasztalta, hogy Dávid is áldozatvállalóan szereti Istenét és népét. Baráti szövetségre léptek. Biztos volt abban, hogy Dávidnak fontosabb szerepet szánt a Seregek Ura, mint neki. Egy szava sem volt ez ellen! Sőt segíteni akarta ebben! Éppen ezért szerette volna kibékíteni édesapját és barátját. Nem sikerült!
Így felvállalta a féltékenység gonosz lelke által uralt édesapjának kirobbanó haragját, vádaskodását. Sohasem volt kapható barátjának elárulására! Majdnem az életébe került. Nem a maga, hanem Dávid helyzete miatt bánkódott. Búcsúzásukkor Dávid háromszor hajolt meg Jónátán előtt a földig, aki megsiratta, megcsókolta barátját, és békességgel futni engedte. A további fejleményeket, utódaikat a Mindenhatóra bízta hittel!
Vass Gergely
